Magyarországi magánkönyvtárak. VI.

Jólehet az 1979-ben elindult, szervezetten harminc évig tartó, kora újkori könyvjegyzékeket feltáró kutatások lezárultak, a források elemzése során számos esetben újra át kell nézni egy-egy levéltári dokumentum együttest. Főképpen a szervezett kutatások időhatára (1526–1720) változik ekkor, és módszeresen 1750-ig átnézzük a kezünkbe kerülő anyagot. Jelentős változásokat hozott az elmúlt harminc évben megújuló és kiszélesedő egyháztörténeti kutatások sora. Minden egyház minden adminisztratív egységének külön kutatói gárdája van ma már, így örvendetes az új forráskiadványok számának növekedése, de még inkább fontos, hogy az egyházi levéltárak nagyobb számú, jól képeztt szakembernek tudnak munkát adni. Megnőtt tehát az egyházi levéltárak nyilvánossága.

A jelen kötetben is jól látható, hogy az olvasmánytörténeti kutatások számára is jelentős mennyiségű új dokumentum került felszínre. Kötetünkben nagyobbrészt ezeket foglaltuk össze úgy, hogy egyszerű, betűhű olvasatban közreadjuk őket. A protestáns egyházi személyek olvasmányairól most jóval kevesebb forrás került elő.

A katolikus egyházat tekintve a forrásokat az egykori egyházi igazgatás (püspökségek) szerint rendeztük el. Mivel főként az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből (visitationes canonicae) kerültek elő olyan feljegyzések, amelyek legalább öt különböző könyvet említenek (ezeket nevezzük könyvjegyzékeknek), a XVIII. század első fele alsópapságának műveltségéről nyerhetünk könyvünkkel pontosabb képet.

(Részlet a kötet előszavából)