Gratia mecenaturae Esterhasianae

A kismartoni ferencesek és könyvtáruk története háromszáz évig kapcsolódott össze a Esterházy családéval. A nagynevű família tagjai a 17. század közepén újjáalapították az akkorra már elnéptelenedett kolostort, s a következő, hosszú időszakra biztosították működésüket. Esterházy Pál nádor kitüntetett figyelmének két legbeszédesebb jele, hogy egyrészt gazdag könyvtárának egy részét a kismartoni ferenceseknek adományozta, másrészt pedig az új családi sírhelyet is itt alakíttatta ki.

Az 1722-ben készült könyves inventárium és a fennmaradt kötetetek elemzése alapján képet kapunk arról, hogy Assisi Szent Ferenc követői milyen könyveket olvashattak a 17. század közepe és a 18. század eleje közti időszakban. A kismartoni ferencesek bibliotékája egy gazdag, jól felszerelt szellemi arzenál volt, amely nagyban segítette mindennapi lelkipásztori és prédikációs tevékenységüket. Teljes mértékben illeszkedett tevékenységükhöz, így főként funkcionális, helyi és rendi sajátosságokat mutat. A ferencesekre jellemzően a beszédgyűjtemények, a bibliakommentárok és az erkölcsteológiai művek vannak túlsúlyban, de szép számmal vannak jelen a vitairatok a kateketikai kiadványokkal együtt, a jogi, az irodalmi-nyelvészeti, valamint a filozófiai munkák. Külön kiemelendő a lelkiségi kiadványok igen jelentős száma, amelyek a szerzetesek szellemi épülését és felüdülését is szolgálhatták.