Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–1420)

A Zsigmondkori Oklevéltár I. kötete 1951-ben, a II/l. kötet 1956-ban, a II/2. kötet pedig 1958-ban jelent meg az 1945-ben kényszernyugdíjazott Mályusz Elemér professzor megfeszített munkájának eredményeképpen. Az 1411-től 1420-ig terjedő időszak oklevélanyagát feldolgozó kéziratnak mintegy kétharmadát a nyolcvanéves szerző 1978-ban átadta a Magyar Országos Levéltárnak, megjelölve az általa még elvégzendőnek tartott feladatokat. Ezeket azonban főleg látásának romlása miatt csak kis részben tudta maga elvégezni, így a levéltár gondoskodik annak befejezéséről.
Mályusz Elemér elgondolásán lényegében nem változtatva, kéziratát kiegészítve és megszerkesztve készült el és látott napvilágot
1993-ban a III. (1411–1412),
1994-ben a IV. (1413–1414),
1997-ben az V. (1415–1416),
1999-ben a VI. (1417–1418)
kötet két-két év levéltári forrásait bemutatva. E kötetek szerves folytatása a VII. kötet, amely az 1419–1420. évek levéltári forrásait tartalmazza.