Zenetudományi Dolgozatok 2013–2014

A Zenetudományi Dolgozatok előző kötetének címlapján az 1978–2012-es évszámok szerepeltek, jelezve, hogy az évkönyv 35 éves fennállását kívánja megünnepelni, afféle visszatekintés és összefoglalás formájában. A jelen köteten sem véletlenül szerepel kettős évszám, ezúttal a Zenetudományi Intézet 40 éves fennállásáról kívántunk egy dupla számmal megemlékezni. Bár látszólag más céllal készültek, a két kötet szorosan kapcsolódik egymáshoz: a Zenetudományi Dolgozatok története nem választható el az intézményes hátteréül szolgáló Zenetudományi Intézetétől, s az Intézet 40 éves kutatástörténetének főbb irányai a Dolgozatok tanulmányaiban artikulálódtak. Mindkét kötet az átlagosnál bővebb, történeti és átfogó jellegű, amely a Dolgozatokra egyébként is jellemző tematikus sokoldalúság fokozásával is hangsúlyozza szimbolikus szerepét. Az előző kötet gyűjteménytörténeti-kutatástörténeti áttekintéseinek sora nem zárult le, a jelen kötet a 20. századi zenetörténeti gyűjtemény kiépülésének első 20 éves periódusáról közöl áttekintést, más kutatástörténeti jellegű tanulmányok mellett. Már az előző kötet is a szokásosnál szélesebbre tárta szerzőinek körét, amikor nem intézeti munkatársak, illetve külföldön élő kollégák írásainak is helyet adott. Ezt a hagyományt folytatja a jelen kötet is, amikor – először a sorozat történetében – magára vállalja a Liszt Kutatóközpont tudományos eredményeinek publikálását is. A szerkesztők ezzel az intézményes hazai zenetudományi kutatás fontosságát, illetve a 40 éve fennálló Zenetudományi Intézetnek abban betöltött középponti, integráló szerepét kívánták hangsúlyozni. Az intézet aktuális kutatómunkáját bemutató megszokott tanulmányok mellett külön említést érdemel a kötet végén megjelenő bibliográfia, amely ezúttal a kötettel összhangban, 2014-ig bezárólag sorolja fel a hazai zenetudomány publikációit. Formáját tekintve szakít az eddigi hagyománnyal, s mostantól a tanulmányokban már évek óta alkalmazott, általánosan elfogadott elveket követi. Gyűjtőköre a korábbi évek hagyományához képest leszűkült ugyan, ám exkluzívabb jellegéből fakadóan talán mérvadóbb képet fest a hivatásos magyar zenetudomány aktuális tevékenységéről.

A szerkesztő