Zenei repertoár és zenei gyakorlat a 18. századi Magyarországon

A sorozat második kötetének tanulmányai a repertoár irányából közelítik meg a 18. század zenei mindennapjait. A szerzetesrendek zenei gyakorlatán, ennek intézményi feltételein, valamint vokális-hangszeres repertoárján keresztül a szélesebb kontextust is megmutatjuk. A kötet középpontjában azonban a világi és liturgikus egyszólamúság áll: a zeneélet színterei helyett tehát az elhangzott zene, ennek forrásai, formái és összefüggései. Kötetünk egységként próbálja láttatni a század zenekultúrájának nagyobbik térfelét kitöltő egyszólamúságot. A hétköznapok zenéjéről éppúgy képet kapunk, mint a karácsony és a nagyobb ünnepek gyakorlatát is átszövő népi és liturgikus énekről. Alapvető, részben még nem publikált vagy e kötet számára frissített összefoglalásokat, valamint ezekhez tartozó esettanulmányokat olvashatunk a népdal 18. századi történeti dallamanyagáról, a latin egyszólamú liturgikus énekről és újabban feldolgozott forrásairól, a katolikus és protestáns (evangélikus, református, unitárius) énekeskönyvekről, népénekekről, illetve a világi magyar nyelvű gáláns-rokokó és érzékeny énekköltészetről. Baranyi Pált parafrazeálva a 18. század közemberének „lelki paradicsoma” az, amely elérhető közelségbe kerül a kötet sokoldalú énekanyagán keresztül olyan módon, hogy közben az egyszólamú énekrepertoár egyes rétegei közötti átjárás, kölcsönhatás, átvétel formáit is megismerhetjük: a népdal és liturgikus egyszólamúság között éppúgy, mint -a kulturális transzfer egy sajátos példájaként - az énekelt költészet és ennek bécsi zenei forrásai viszonylatában.

A Műhelytanulmányok a 18. század zenetörténetéhez második kötete is több évtizedes kutatásokra támaszkodik. Előkészítésében azonban már az újabb generáció is részt vett. A szerkesztésben segítő fiatal kollégák mellett köszönettel tartozunk Gusztin Rudolfnak és Molnár Fanninak a kötet mutatóinak összeállításában végzett munkájáért, ugyancsak Gusztin Rudolfnak és Békéssy Lilinek a kötet korrektúra-folyamatában nyújtott segítségéért, valamint Pálóczy Krisztinának és Meszéna Beátának a tanulmányok kottapéldáinak grafikájáért.

(Részlet a kötet előszavából)