Új szerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban. II.

A Magyar Nemzeti Múzeum 2000-ben kiadványsorozatot indított Új szerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban címmel, és azzal a szándékkal, hogy ízelítőt adjon az utóbbi évtizedek műtárgy és régészeti leletanyag gyarapodásáról. Az első kötet nagyrészt azokat a műtárgyakat mutatja be részletesen, amelyek az 1980-as, 1990-es években kerültek az Éremtár és Történelmi Képcsarnok gyűjteményeibe. Terveink szerint a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei által az elmúlt két évtizedben végzett régészeti feltárások és leletmentések legjelentősebb anyagait bemutató kötet következett volna. A kéziratok elkészítése azonban elhúzódott, így a régészeti vonatkozású új szerzemények ismertetése későbbre tolódott, s végül az Újkori Főosztály (amely azóta a Legújabbkori Főosztállyal egyesülve Történeti Tárként működik tovább) különböző gyűjteményeiből készült válogatás adta az újabb kötet anyagát. Jelen kötetben kilenc szerző – valamennyien a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos munkatársai – mutatja be gazdag képanyaggal kiegészítve 13 gyűjtemény mintegy 200 újdonságát. A szakszerű műtárgyleírások és ismertetések során megismerkedünk Erdélyből származó, 14. századi sisakkal, erdélyi főnemesi családok 17–18. századi pecsétnyomóival, az Odescalchi család 17. századi karosszékeivel, a Görgey Artúr és Germanus Gyula által egyaránt használt íróasztallal, vagy éppen 18. századi céhkannával. Szerepel a kötetben az a kanapé, amelyen ülve írta alá a halálos ítéleteket Haynau, látható továbbá díszmagyar mente és dolmány az 1900-as évek elejéről, a budai királyi várból 1900-ból származó, egyetlen megmaradt függönyszárny is. Különlegességet jelent a kilenc figurából álló, nápolyi eredetű bethlehemes csoport. Olvashatunk az 1848–49-es szabadságharc eseményével kapcsolatos levelekről, 1860-ból származó női zsebóráról, 19. század végi verkliről, egy Nemessányi brácsáról 1865-ből, a 17. századi Szent Imre ereklyetartóról, amelynek története akár kalandosnak is nevezhető.