Akadémiai műhely. Tudomány Magyarországon [Országgyűlési jelentés]

Korunk tudománya – bár nemzeti társadalmak keretében művelik – egyetemes és nemzetközi: az egyre gyorsuló globalizációs folyamatok és a nemzetközi integráció egyik motorja. A modern vagy gyorsan modernizálódó társadalmakban a tudomány eredményei mélyrehatóan befolyásolják a társadalom minden szféráját: a szellemi-kulturális életet, a gazdaságot és a műszaki-technikai fejlődést, a társadalmi-politikai folyamatok, a népesség fizikai állapotát és reprodukcióját, a mindennapi életvitel és a mentalitás alakulását. Több gyorsan felzárkózó és modernizálódó ország példája bizonyítja, hogy a tartós fellendülést, majd az érintett ország nemzetközi versenyképességét minden esetben az oktatási és tudományos beruházások alapozták meg, éspedig úgy, hogy ez a stratégia már viszonylagos forrásszükösség viszonyai között is érvényesült. Korunk világgazdaságában az oktatási és tudományos beruházás, a „szelelmi tőke” fejlesztése vált a gazdasági fejlődés egyik legfőbb meghatározójává. Ebben rejlik a nemzetközi munkamegosztásban elérhető „koparatív előnyök” fő forrása. Hazánk legsokoldalúbban kihasználható erőforrása is a rendelkezésére álló szellemi tőke. Ezt támasztják alá a hazai történelmi tapasztalatok is (a reformkor tanulságai, a Trianon utáni időszak Klebelsberg nevéhez kötődő kultúrpolitikája, de akár a magyar tudomány extenzív fejlesztési időszaka is – nagyjából az 1970-es évek végéig). A globalizációs tendencia ellenére a tudomány a nemzeti hagyomány és kultúra szerves és kiszakíthatatlan része. A magyar tudomány a reformkor óta mindig is a nemzeti teljesítmény és a nemzeti kiválóság kitüntetett színtere volt: döntően meghatározta az ország nemzetközi képének és megítélésének alakulását. Megalapozta az oktatásügy jó színvonalát, alig felbecsülhető módon hozzájárult a magyar társadalom modernizációjához. Olykor – a kiváló teljesítmények, a kiemelkedő életművek (magyar származású Nobel-díjasok) kultuszával és példájával – a nagy nemzeti traumák hatását is ellensúlyozta. Figyelmet érdemel, hogy egy a közelmúltban lefolytatott vizsgálat szerint a magyar fiatalok nemzeti tudatának, büszkeségérzetének két pillére van: a magyar tudomány teljesítményei és a nagy nemzeti forradalmak (1848 és 1956). Egy-egy ország sikere a nemzetközi versengésben, valamint hosszú távú jövője azon is múlik, hogy a tudományművelés, a tudományos karrier milyen mértékben vonzó és „kifizetődő” a fiatal generációk legtehetségesebb csoportjai számára.