The Avars, Byzantium and Italy. A Study in Chronology and Cultural History

The present volume offers a sweeping overview of the Avar-period archaeological record with a focus on the many diverse cultural impacts stimulating cultural development. In doing so, it addresses most of the controversial issues in the period’s scholarship and thus provides a snapshot of the current state of Avar studies. The main approach is drawn from chorology: a study of the frequencies or lack of certain artefact types, goldsmithing techniques and burial customs sheds light on specific regional and cultural traits, and also highlights possible connections spanning broader regions. The detailed coverage of regional distributions provides novel insights about the major cultural influences that moulded the material culture of the Avar Khaganate. One of the study’s main findings is that the eastern and central Mediterranean cultural elements in the Avar-period material, generally lumped together under the umbrella term “Byzantine”, should be treated differentially because only a small portion can be derived from the central provinces of Byzantium, while their majority originates from Italy and the Byzantine provinces. The differences between the Avar-period material culture of Transdanubia and the Hungarian Plain can be explained by the millennium-long divergence in the cultural orientation of these two regions. The issue of “What is Byzantine?” among the Avars is examined from many different angles: through its wide scope and synthetic approach, the book provides a wealth of novel findings and inspiring insights for students of the early medieval history and archaeology of Central, Eastern and South-East Europe, alongside new theoretical considerations regarding the material culture of early medieval Byzantium and its irradiation to the empire’s fringe regions.

Jelen kötet átfogóan ismerteti az avar kor régészeti emlékeit, különös figyelmet fordítva a kulturális fejlődést elősegítő számos különböző kulturális hatásnak. Taglalja a korszak legvitatottabb tudományos kérdéseit, így az avar kutatás jelen helyzetét mintegy pillanatképet mutatja be. Fő megközelítése korológián alapul: bizonyos lelettípusok, aranyműves módszerek és temetkezési szokások gyakoriságának vagy hiányának elemzése fényt derít a különböző térségi és kulturális vonásokra, továbbá kiemeli a távoli területek közötti lehetséges kapcsolatokat. Az egyes helyi eloszlások alapos vizsgálata újszerű betekintést enged az Avar Kaganátus anyagi műveltségét alakító fő kulturális hatásokba. A kutatás egyik fő megállapítása, hogy az avar kori anyagban általánosan „bizánci” gyűjtőfogalommal illetett keleti és középső mediterrán kulturális elemeket szükséges külön kezelni, mivel csak csekély hányaduk származik Bizánc központi tartományaiból, többségük Itáliából és más bizánci provinciákból ered. Az avar kori Dunántúl és Alföld tárgyi emlékanyagában mutatkozó különbségek e két térség kulturális hovatartozásában fennállt ezeréves különbségre vezethetők vissza. Az avarok kapcsán felmerülő „Mi a bizánci” kérdés számos szempontból vizsgálható: kiterjedt kutatási területén és összetett megközelítésén keresztül a könyv új megállapítások és elgondolkodtató eredmények gazdag tárházát tárja a Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa kora középkori történetével és régészetével foglalkozó diákok elé, továbbá új elméleti meggondolásokat nyújt a kora középkori Bizánc anyagi műveltségéhez és annak a Birodalom határterületeire való kisugárzásához.