Távolság a tudományos együttműködési hálózatokban

Kedves Olvasó! Nagyon örülök, hogy a kezedben tartod ezt a könyvet, mert ez azt jelenti, hogy a könyvformában megjelent doktori disszertációm valami miatt felkeltette az érdeklődésedet. Remélem, sikerült egy olyan munkát alkotnom, melyben olyan elgondolkodtató, számodra fontos kérdésköröket is találsz, amik tovább visznek Téged a saját munkád során. Engedd meg, hogy ebben a rövid előszóban az értekezés hivatalos nyelvezete előtt egy sokkal személyesebb hangvételben szóljak. Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a dis - szertáció, illetve egy kis bepillantást nyújtani a mű keletkezésének fő fázisaiba. Először is szeretném megköszönni szűkebb és tágabb családomnak a támogatást, ami lehetőséget biztosított számomra, hogy az írásra koncentráljak. Csabival, férjemmel mindig meg tudtam beszélni a hirtelen felmerült kétségeimet: már az, hogy megfogalmaztam a nehézséget, segített átlendülni rajta. A nyelvi lektorom is ő volt egy-egy rész elkészültekor. Kisfiam nagyon türelmes baba volt és hagyta Anyát dolgozni. Édesanyám és anyósom felváltva sétáltatták a kisfiamat, boldogan játszottak vele, és elláttak minket finom ételekkel, hogy én nyugodtan írhassak. Az ő támogatásuk nélkül a cél előtt buktam volna el. Azonban a disszertáció keletkezése sokkal régebbre nyúlik vissza, egészen oda, amikor még azt sem tudtam, hogy én valaha fogok egyáltalán doktori értekezést írni. Az egyetemen szabadon választható tárgyként felvettem a „Hálózatok világában” című kurzust. Ez az óra és az oktató, Gulyás László volt az, akinek hatására érdeklődésem a hálózatok felé fordult. Szakdolgozatomhoz még nem mertem hálózattudományi témát választani, mivel még magam is akkor ismerkedtem ezzel az azóta már egyre szélesebb körben ismertté vált területtel. Azonban mikor eldöntöttem, hogy jelentkezem doktori képzésre, már kifejezetten a hálózatokkal szerettem volna foglalkozni. A doktori képzésre való jelentkezés előtt és után is sok segítséget, támogatást kaptam Gulyás Lászlótól, aki szakirodalmat ajánlott és bátorított engem. A következő fontos állomást a doktorandusz éveim jelentették. Nagy örömömre sikerült a felvételim az ELTE TTK Földtudományi Doktori Iskolájába, ahol három csodálatos doktori évet töltöttem, és a kutatás mellett az oktatásba is bekapcsolódhattam, ami nagyon inspirált engem. Témavezetőm Jakobi Ákos volt, akinek ezúton is köszönöm, hogy végigkísért ezen a hosszú úton, amíg egy tématerület iránti érdeklődésből kialakult egy kutatási kérdés és végül megszületett a disszertáció. Sokat beszélgettünk, így tanúja volt annak, ahogy a szélesebb körű érdeklődésem egyre fókuszáltabbá vált – természetesen néhány zsákutcával és éles kanyarral tarkítva. Köszönöm Nemes-Nagy József tanár úrnak mindig tömör és bölcs tanácsait, valamint azt, hogy azt éreztem, mindig hisz bennem. Örülök, hogy Lőcsei Hajnalka volt a szobatársam a doktori éveim alatt, akinél jobb kollégát nem is kívánhatott az ember. A doktori kutatás során volt egy pillanat, amikor bár azt tudtam, hogy a hálózattudomány és a regionális tudomány elmélete érdekel, nagy kihívás elé állított, hogy ezt a két területet hogyan tudom felfűzni egy gondolatmenetre, hozzáférhető adatokkal alátámasztva. Egy tanszéki beszélgetés során Szabó Pál érdeklődéssel hallgatta végig a dilemmáimat, és felhívta a figyelmemet a kutatók és a hivatkozási adatok lehetőségére, melyek jól dokumentáltan elérhetők és földrajzi tartalommal is rendelkeznek. Ezért végtelenül hálás vagyok neki, mert így kezdtem bele több, ilyen adatokat feldolgozó kisebb tanulmányba, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a doktori évek után sikerült elnyernem egy, a témához kapcsolódó fiatal kutatói állást. A doktori évek után a disszertáció megírása szempontjából végső és legfontosabb állomás az MTA Könyvtár és Információs Központ Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztályán meghirdetett fiatal kutatói pályázat elnyerése volt. Itt egy támogató és jól működő közösségbe kerültem. Közelebbről megismertem a tudománymetriát, és elmélyedtem annak elemző tudománytérképező irányzatában. Ez segített hozzá a felismeréshez, hogy a kutatói közösségek vizsgálata révén lehetőségem adódik a regionális tudomány távolsággal foglalkozó elméletének és a hálózattudomány módszereinek az ötvözésére. Azért is köszönettel tartozom az MTA Könyvtár és Információs Központjának, hogy doktori kutatásom a jelen kötetben megjelenhetett. Vas Viktóriának külön köszönöm a gondos szerkesztést. Hálás köszönetet szeretnék mondani végül, de nem utolsósorban Soós Sándornak, aki szakmai mentorom lett, és akihez a mindennapos munkához kapcsolódó kérdések mellett a disszertációmhoz kötődő problémákkal is fordulhattam. Az értekezés végleges koncepcióját is először vele osztottam meg. Köszönöm, hogy elolvastad a disszertáció létrejöttének ezt a rövid, személyes történetét, mielőtt magát a kutatást is megismered. Remélem, tetszeni fog. Amennyiben kérdésed, további javaslatod lenne, bátran tedd meg a vida.zsofia@konyvtar.mta.hu e-mail címen.

Budapest, 2020. március 26.

Vida Zsófia Viktória