Tarsolylemezek

A tarsolylemezek, veretes tarsolyok használata a 10. század utolsó harmadáig mutatható ki. A nyugati államok, illetve Bizánc elleni hadjáratok lezárultával (955, ill. 970) feltehetőleg gyengült a törzsi-nemzetségi arisztokrácia hatalma is. A történeti források és a régészeti leletek arra utalnak, hogy a magyar nagyfejedelmek a 10. század utolsó harmadában kemény kézzel erősítették központi hatalmukat, ami egyrészt a népesség nagyarányú belső áttelepítésével járt, másrészt pedig új típusú katonai kíséretet szerveztek maguk köré. Ennek tagjait igyekeztek nyugati típusú fegyverekkel felszerelni, a korábbi méltóságjelvények pedig elveszítették szerepüket, az új kíséret már nem használta azokat.

A Magyar Nemzeti Múzeum emeleti kiállítóterében ezekkel a sokáig a föld alatt szunnyadó, mára szépen restaurált tarsolydíszleletekkel találkozhat a látogató, amelyek egyrészt mesélnek honfoglaló őseink életéről, másrészt a tárlathoz készült, (a hátsó oldalfalra) vetített animáció segítségével megismerhetjük egykori viselőik temetkezési helyeit, de a kiállítás a korabeli ötvösművészet motívumkincsébe is bepillantást enged.