Tanulmányok Budapest múltjából XXXVII.

Az idézett közmondás a középkori Budára igencsak érvényes, hiszen a csupán kis haszonnal kecsegtető szakmák képviselői olykor mégis tekintélyes vagyonra tettek szert. Ezt persze a „mellékesként” végzett kereskedői tevékenységüknek köszönhették. Hiszen a pékek sokszor malmot is béreltek, a mészárosok pedig gyakran állatkereskedelemmel is foglalkoztak. A címben említett épületek minden középkori városban központi helyen, általában a főtéren, vagy a piac széles utcáján, a plébániához közel épültek fel. Ez nem csoda, hiszen szerves részei voltak a település hétköznapi élelmiszerellátásának és a heti piacok vagy éves vásárok során nagy forgalmat bonyolítottak le. A piacterek építészeti képét gazdagíthatták ezen kívül a környező házak földszintjét elfoglaló boltok, műhelyek. A téren állt a város vásártartási jogát jelentő piaci kereszt vagy Roland szobor, egy vagy több közkút, szökőkút, esetleg állatitató vályú. Különálló épületként, vagy kisebb háztömbben, vagy a teret keretező házak között voltak megtalálhatóak a mészárszékek, a zsemlyeszékek, a különböző árukra szakosodott nagyméretű épületek (posztó, vászon, szőrme, bőráru) illetve a terményeket raktározó tárházak (gabona). Nagyobb városokban a távolsági kereskedelem lebonyolítását megkönnyítő „áruházakban” folyt a nagykereskedelem, melyet a közeli mérlegházban működtetett városi mérleg is hitelesített