Tanulmányok Budapest múltjából XXXIII. 2006–2007

Buda 1541. évi török megszállása nagy veszteséget jelentett Magyarországnak, de megrendítette Európát is. A megelőző századokban a magyar királyság - 1390 óta távol tartván a törököt Európa szívétől - kivívta magának a „kereszténység védőbástyája" megtisztelő címet, királyait pedig hol a „Krisztus katonája", hol „a katolikus hit katonája" "- ként emlegették. A város elfoglalása után azt lehetett hinni, hogy a török terjeszkedése nyugat felé nem áll meg. A birodalmi gyűlésen már a következő évben felmerült az elveszett királyi székhely visszahódításának gondolata. Bár változó lelkesedéssel (az adott politikai érdek súlyától függően), de a császár is napirenden tartotta a kérdést, melyről a magyar főnemesség egy része sem engedte megfeledkezni. Az elkövetkező évtizedekben voltak próbálkozások Buda visszafoglalására, mégis több mint száz évet kellett várni arra, amíg olyan összefogás jött létre, amelynek segítségével megvalósulhatott a nagyszabású terv.