Tanulmányok Budapest múltjából XL.

Ezévben 40. számához érkezett a Budapesti Történeti Múzeum évkönyve, a Tanulmányok Budapest Múltjából című periodika. Ez alkalomból az alábbiakban röviden áttekintem e patinás orgánum immár több mint 8 évtizedes történetét. A Budapesti Történeti Múzeum tudományos munkájának ,,lenyomata” a két patinás folyóirat, a Budapest Régiségei és a Tanulmányok Budapest Múltjából című évkönyv. A lapok a Budapest múltjával foglalkozó szakemberek kutatási eredményeit közlik, így a kezdetektől itt publikáltak az Aquincumi Múzeum, majd az egykori Fővárosi Múzeum, napjainkban pedig a Budapesti Történeti Múzeum és a hozzá tartozó részek mindenkori munkatársai, valamint számos más intézmény várostörténettel foglalkozó szakemberei is. A két lap/évkönyv profilja mind tárgyában, mind a vizsgált korszakokat tekintve karakteresen elkülönül. Míg az 1889-ben indult Budapest Régiségei a régészeti eredményeket tárgyalja, az 1932-ben indult társlap, a Tanulmányok Budapest Múltjából témaköre a közép- és újkori főváros, társadalomtörténeti profillal. A lap sorsa szorosan összefonódott a szakterület munkatársainak eddigi legnagyobb vállalkozásával, a magyar tudományos élet kiemelkedő opuszával, a hat kötetes Budapest története monográfia keletkezésének majd egy évszázadot felölelő előkészületeivel, valamint a főváros történetének mindinkább önálló tudományággá válásával. A Budapest Régiségei-t Gömöri Havas Sándor régész, a magyar tudományos élet nagy szervezője, a Főváros régészeti szakbizottságának elnöke indította útjára, az orgánum létrejöttét kizárólag az Archaeológiai Értesítő előzte meg. A lap így utat tört a főváros első múzeuma, az Aquincumi Múzeum 1894. évi megalapításának, és mint tudjuk, ez az intézmény a Fővárosi Múzeum, vagyis a mai Budapesti Történeti Múzeum elődje, tudományos előhírnöke volt. A Budapest Régiségei-ben a szakma legjelesebb tudósai publikáltak, elsőrendű céljuk volt, hogy a kiegyezés utáni Magyarország Európához való tartozását hangsúlyozzák. Szerintük az őskor, a Római Birodalom időszaka, majd a magyar középkor egyaránt olyan korszaknak tarthatók, amikor Magyarország azokhoz a nagy politikai egységekhez tartozott, amelyek Európa sorsát eldöntötték és kulturálisan megszabták.