Római vicus Budaörsön [Régészeti tanulmányok]

A Budai-hegység déli peremén fekvő Budaörsön, a kedvező természeti és földrajzi viszonyoknak köszönhetően már 7 ezer éve megtelepedtek az első emberek. Itt került elő 2002–2003-ban, a római kori Pannonia eddig legteljesebben feltárt és legnagyobb kiterjedésű vidéki települése. A telep jelentőségét többek között az adja, hogy egy feliratos oltárkőről az ókori nevét (vicus Teuto.…) is ismerjük: az Aquincum területéhez tartozó pagus Herculius vezető vicusa volt. Itt több mint négy évszázadon át követhetjük nyomon – a keltáktól a Kr.u. 5.  században betelepült barbárokig – egy civil, falusias jellegű település fejlődését, az egyes kőépület és lakóház típusokat. A nagy területű feltárásnak köszönhetően kirajzolódik a telep belső szerkezete, jól elkülöníthetőek a különböző funkciójú települési egységek, pl. gazdasági objektumok, ‘lakónegyedek’, kövezett utak. A budaörsi vicus szervesen illeszkedik az Aquincum környéki településhálózatba. Az egyik belső, kereskedelmi út mellett fekszik, s mind a városi tisztségviselők, mind a limes menti táborok veterán katonái szívesen telepedtek le itt. A feldolgozás a tartomány falusi településeinek megismeréséhez kulcsanyagot ad kezünkbe.Kiderül, hogy ezek a vicusok kiterjedésükben, lélekszámukban, gazdasági funkciójukat tekintve rendkívül jelentősek voltak.A kötetben Ottományi Katalin, Gabler Dénes, Maróti Éva, Merczi Mónika, Mráv Zsolt, Rupnik László, Sey Nikoletta és Torbágyi Melinda tanulmányai szerepelnek. A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap, Budaörs Város Önkormányzata és a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága támogatta.