Rómából a pannon Árkádiába

A szerző 1985-ben végzett a JATE Bölcsészettudományi Karán magyar–történelem, majd 1991-ben latin szakon. 1989-ben védte meg egyetemi doktori fokozatát („dr. univ.”) magyar irodalomtörténetből, majd ugyancsak e területen 1998-ban PhD fokozatot szerzett. Kutatási területe a 16–18. század magyar irodalom- és egyháztörténete, különös tekintettel annak a latinitással összefüggő vonatkozásaira. Eddig megjelent kötetei: A latin nyelvű humanitás poétikai stúdiumának elméleti könyvei a magyar irodalmi felvilágosodás korszakában (Szeged, 1994); A latin humanitás poétikája I–II/l. (Szeged, 1998; 2000); „Az istenülés dicsősége”. Ungvárnémeti Tóth László költői portréja (Szeged, 2001). A 18. század vonatkozásában a sokféle költői törekvésből jelen kötet a római Árkádia magyarországi kisugárzását vizsgálja, s ezt is szűkítve, a Nagyvárad és Kalocsa püspöki-érseki udvaraiban folyó kulturális törekvéseket veszi górcső alá. A kultúra terén mind az építészetben, mind pedig a társas költői viszonyok alakításában jelentős eredményekkel büszkélkedő Patachich Ádám érsek tevékenysége került a középpontba, ki olasz származású könyvtárosával, Mariosa Jakabbal olyan fiók-Árkádiát, árkádiai kolóniát hozott létre, mely nemcsak az érseki udvar kulturális befolyását erősítette, hanem a ma-gyarországi művelődési viszonyok vonatkozásában is maradandót alkotott.