Rekatolizáció és barokk áhítat

Szelestei N. László (*1947) 1965-ben érettségizett a győri Bencés Gimnáziumban, majd Eötvös-kollégistaként magyar–latin–levéltár–könyvtár szakos diplomát szerzett az ELTE-n. (Ifj.) Horváth János és Mezey László vezetésével középlatin tanulmányokat folytatott. 1973–1996 között a magyarországi egyházi könyvtárak referenseként dolgozott az Országos Széchényi Könyvtárban. Az általa szervezett Magyarországi egyházi könyvtárak kéziratkatalógusai című sorozatban 13 kötet jelent meg. Tarnai Andor és Borsa Gedeon tanácsára és példájára az irodalom- és művelődéstörténeti források széleskörű megismerését tűzte ki célul. 1986-ban védte meg kandidátusi disszertációját (Irodalom- és tudományszervezési törekvések a 18. századi Magyarországon, 1690–1790). Rendszeresen publikál 18. századi tudósokról (Perliczi János Dániel, Weszprémi István, Kollár Ádám Ferenc, Bél Mátyás), egyházi megújulási törekvésekről (pietizmus, reformkatolicizmus), könyv- és könyvtártörténetről. 1994-től tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Irodalomtudományi Intézetében, 1997–2000 között intézetvezető volt. 1997–2001 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjat, 2003–2005 között Széchenyi István Ösztöndíjat kapott, 2006 júliusától a PPKE BTK dékánja. Könyvtárosként ritka dokumentumokkal foglalkozott többet; amióta tanít, irodalmi- és művelődési folyamatok, az irodalomtörténeti kánonból kitagadott egyházirodalmi műfajok állnak érdeklődése középpontjában. 1993-ban jelent meg Bél Mátyás levelezése című kötete. 1996 óta irányítja a Magyarországi tudósok levelezése című sorozat munkáit. Az elmúlt évtizedben közzétett önálló forráskiadásai: Naplók és útleírások a 16–18. századból, 1998; Kalmár György, „a magyar nyelv szerelmese”, 2000; Magyar ferencesek prédikációs gyakorlata a 17. században. Csíksomlyói kéziratos prédikációk, 2003; Régi magyar prédikációk (16–18. század), egyetemi szöveggyűjtemény, 2005.