Radnóti Miklós és Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattárában. II.

Radnóti Miklós kéziratos hagyatéka 2008 januárjában, felesége végrendelete értelmében, ajándékként került a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába. A kéziratokat özvegye egészen addig valamikori közös otthonukban, Pozsonyi úti lakásában őrizte. Csak kevesek pillanthattak bele a féltett dokumentumokba; közöttük Ferencz Győző, aki a kétezres évek elején Radnóti-monográfiájában több kéziratból, levélből részleteket is közzétett. Ekkor még csak KH („kéziratos hagyaték”) jelzéssel hivatkozhatott a dokumentumokra, amelyek az özvegy által jónak látott rendben voltak a lakásban elhelyezve. Közgyűjteménybe kerülésüket, tételes átadásukat követően Radnóti Miklós születésének 100. évfordulóját 2009 májusában a Kézirattár kiállítással ünnepelte, Babus Antal rendezésében „Ó, költő, tisztán élj te most…” Száz éve született Radnóti Miklós címmel. A hagyaték legfontosabb darabjai kerültek ekkor a nagyközönség elé. A kiállítás anyagát a Könyvtár honlapján Babus Antal összeállításában, digitális formában is meg lehet tekinteni. A 33 kézirattári dobozt megtöltő hagyaték előrendezését és feldolgozását Babus Antal kezdte el; a végleges feldolgozás és az elektronikus katalóguscédulák, rekordok elkészítése Krähling Edit munkája (Ms 2631–2663). Radnóti Miklósné 2014 februárjában, 102 éves korában hunyt el. Férje hagyatékának sorsát már korábban elrendezte; halála után pedig az utána maradt iratok, naplók, levelek is férje hagyatéka mellé, az MTA Könyvtára Kézirattárába kerültek (Ms 2664–2680); és ezekkel együtt a bátyja, Gyarmati László orvos után maradt csekély hagyaték is (Ms 2701–2702). Ezek feldolgozását is Krähling Edit végezte el. Radnóti Miklósné hagyatéka egyik legfontosabb darabját, az eredetileg gyorsírással készült, majd később géppel átírt naplóját azonban még az özvegy életében, jóváhagyásával kezdte el kiadásra előkészíteni Ferencz Győző. A Napló végül írója halálának évében, 2014-ben került a nagyközönség elé. A költő és özvegye hagyatéka szorosan egybefonódik. A közös élet emlékein túl ennek az is oka, hogy Radnóti Miklósné élete egyik legfontosabb feladatául férje örökségének gondozását tekintette. Így került Radnóti Miklós hagyatékába számos olyan dokumentum is, amelyet nem a költő maga gyűjtött össze és őrzött meg, hanem a halála után felesége tett a hagyaték mellé. Itt találjuk a hamvai exhumálása alkalmával előkerült dokumentumokat; de az életéről és haláláról, költői életművéről szóló újságkivágatokat, a tiszteletére és emlékére szóló műveket, a róla szóló ünnepségek, kiállítások anyagát is. Mivel azonban ezek az anyagrészek már 2008-ban, Radnóti Miklós kéziratos hagyatékával együtt a Kézirattárba kerültek, ezért – noha ugyanilyen jellegű anyag Radnóti Miklósné hagyatékában is található – az előbbieket megtartottuk eredeti helyükön. Egyrészt azért, mert a költő hagyatékának a feldolgozása már befejeződött akkorra, amikor özvegye hagyatéka megérkezett. Másrészt meg kívántunk felelni a modern kéziratfeldolgozás alapelvének, a proveniencia elvének, amelynek értelmében a leltárba vett hagyatéki egységeket nem bontjuk meg és tematikusan nem válogatjuk szét, összevegyítve más egységekkel, hanem egyben tartjuk, hogy történetüket – habent sua fata et manuscripta – később is emlékezetünkbe idézhessük. Ezért a két, különböző időben beérkezett és feldolgozott hagyatékot, noha bizonyos részeik jellegüket tekintve szorosan egybetartoznak, katalógusunkban is külön-külön közöljük, belső összefüggéseikre pedig az egyes fejezeteknél, illetve tételeknél utalunk. A hagyatékok feldolgozása során a Kézirattárban hosszú évtizedek alatt meghonosodott gyakorlatot követtük, természetesen – mivel nincs két egyforma hagyaték – kisebb módosításokkal. Ennek értelmében Radnóti Miklós, illetve felesége hagyatékát tematikus csoportokra bontottuk. E nagyobb egységek közül most csak háromról szólnánk rövidebben...

Krähling Edit