Piroska és a Pantokratór

Ha egy könyvre érvényes a „habent sua fata libelli", azaz a „minden könyvnek megvan a maga sorsa” mondás, akkor erre a kötetre kiváltképpen az. Ehhez először Sághy Marianne (1961–2018) személyét kell felidézni, a középkori Magyarország és Európa történetében egyaránt jártas, számos területen fontos új eredményeket hozó kutatásokat végző történészét, aki őszinte érdeklődéssel fordult a szentek története és kultusza felé. Ahogy azt ebben a kötetben maga is leírja, először 2014-ben járt Isztambulban, és akkor látta első alkalommal a Hagia Sophia-bazilika galériáján Árpád-házi Piroska-Eiréné bizánci császárné mozaikképét. Piroska (1088–1134) Szent László leánya volt, aki 1105–1106 körül került Bizáncba, amikor feleségül ment I. Alexios Komnénos fiához, a későbbi II. lóannés császárhoz, halála után pedig Bizáncban szentként tisztelték.

A személyes élményből hamarosan kutatási program lett, és Marianne a rá jellemző lendülettel és lelkesedéssel 2015. június 3-án nemzetközi konferenciát szervezett a budapesti Közép-európai Egyetemen Piroskáról és az általa alapított Pantokrátor-monostor és kórház épületegyüttesről. Szívügye volt a konferencia előadásainak angol és magyar nyelven való megjelentetése, ezért a halála előtt megkérte kollégáit, barátait és egykori tanítványait, hogy segítsék a két kötet publikálását. A most megjelenő magyar nyelvű könyv a 2019. évi angol nyelvű változatnak nem egyszerű fordítása csupán, hiszen ebben szerepel egy korábban nem publikált tanulmány is. Sághy Marianne szándéka az volt, hogy Langó Péter írását is közölje a magyar nyelvű kötetben, ennek megvalósítása azonban már e kiadvány összeállítóira maradt, akik Sághy Marianne emlékének ajánlják ezt a könyvet.