Pesti helyszínelők, 1861 [Kiállítási katalógus]

Széchenyi is maga felé fordítva húzott meg egy rettenetes ravaszt, s bukott le a mélybe, de micsoda rivaldáról, micsoda szerepvivés, mondhatnánk: micsoda látványosság után. Teleki László élete hozzá képest homályban folyt; – innen az utókorból tekintve. Nincsenek művei, mint Széchenyinek, sem gesztusai, mint Kossuthnak. Példája mégis azokéval vetekszik, alakja azok mellé emelkedik. Minél jobban megismerjük, annál inkább fölfelé nézünk rá. [...]
[Telekit] 1848 augusztusában még a Batthyány-kormány, mint a független ország követét, Párizsba küldi. Van vélemény, amely szerint részben azért, hogy a nagyon is független szellemű bírálót eltávolítsa. De hisz az tán még nehezebb frontszakasz volt akkor, s ki győzhette ott a harcot, ha nem ő? Ez titkos munka lett, mert hisz a nyugati kormányok nem ismerték el a magyart. Ekkor kezdődik Teleki különös pályája. Egy közszereplő, akinek nem lehet nyilvánossága. [...]
A besúgás eszközeivel tették ártalmatlanná. Életének nagy szerelme Magyarországon élt. Ennek levelezését, útjait is figyelték. Kiengedték Szászországba, s szót értettek a szász kormánnyal, ha az asszony nyomában Teleki is bemegy a „semleges” országba: elfogják, kiszolgáltatják az Ausztriában régóta halálra ítélt férfit. Nem végezték ki, Bécsnek ekkor erre már nem volt ereje. Arra sem, hogy fogva tartsa. A császár – azzal a föltétellel, hogy nem politizál ellene – ideiglenesen szabadon bocsátotta. Majd – újabb tőrvetéssel – módot adott neki, hogy mégis visszatérjen a közéletbe: ha úgy tér vissza, ahogy a többi – főnemes társa.