Pásztó a középkorban

Dr. Valter Ilona régész, a történettudományok kandidátusa, Sárospatakon születetett, az ottani Rákóczi Gimnáziumban (ma újra Református Gimnázium) érettségizett 1957-ben. Még abban az évben felvételt nyert az ELTE Bölcsészettudományi Karán a régészet–történelem szakra, ahol 1962-ben szerzett diplomát László Gyula professzor tanítványaként. Diploma munkája A Bodrogköz honfoglaláskori és középkori településtörténete volt, majd ezt a munkát kibővítve a teljes, ma Szlovákiához tartozó Bodrogközre is, készítette el és védte meg egyetemi doktori disszertációját 1967-ben. Tudományos fokozatot 1998-ban szerzett az Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon című kandidátusi disszertációjával. Régészeti pályafutását a Zalaegerszegi Göcseji Múzeumban kezdte 1962-ben Zala megye első régészeként, majd 1964-től az Országos Műemléki Felügyelőségen és annak jogutód intézményeiben dolgozott régészként, és főosztályvezető helyettesként onnan ment nyugdíjba 2000-ben. 1962-től folyamatosan végzett régészeti műemléki kutatásokat főleg egyházi műemlékekben. Mintegy 30 falusi templomban kutatott Vas és Zala megyében, de kutatott mezővárosi templomokat (Gyöngyös), bencés és ciszterci, premontrei monostorokat is. Négy elpusztult ciszterci monostor feltárását végezte: Bélapátfalva (1964–1966), Pásztó (1966–1985), Szentgotthárd (1971, 1982 1984), Bátaszék-Cikádor (1994–2000). Pásztón mintegy 25 évig végzett feltárásokat. Megtalálta a bencés-ciszterci apátság műhelyépületeit is: a 11. századi üveghutát és a kovácsműhelyt, a plébánia templom mellett a Rátót nemzetség 13. századi hatszögű temetkező kápolnáját, a gótikus iskolamesteri házat, vagyis napvilágra került az elpusztult középkori mezőváros. 1976–1982 között ásatást és falkutatást végzett a boldvai református templomban, ahol kibontakozott a 12. század végén épült bencés apátság, mellette a körtemplom, a falu temploma. Ő volt a kutatója a tornaszentandrási és az őriszentpéteri r.k. templomoknak is. Hitelesítő feltárást végzett a zsámbéki premontrei prépostságban 1986–1992 között, a korai építéstörténet tisztázására. 1990-től 2003-ig folyt a kutatás Jákon P. Hajmási Erikával (11. századi körtemplom, Ják nemzetség curiája-lakótornya, a bencés monostor alapfalai, 931 sír feltárása). Kutatásait folyamatosan publikálta hazai és nemzetközi folyóiratokban, valmint 3 önálló kötetben. Munkásságáért számos szakmai és állami kitüntetést kapott: Kuzsinszky Bálint érem 1980, Magyar Műemlékvédelemért plakett 1989, Forster Gyula díj 2001, Rómer Flóris díj 2002, Möller István Emlékérem 2015. Nógrád megye a pásztói kutatásokért 1987-ben Madách-díjjal jutalmazta, Pásztó városa 1993. január 13-án díszpolgárává választotta. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést 2009-ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét 2014-ben vette át. 2018-ban a Szent István Társulat neki ítélte és adta át a Stephanus díj irodalmi fokozatát.