Palánkvárak Magyarországon

Palánkvár – ezt a kifejezést hallva mindenkinek a 16–17. századi törökellenes végvári harcok jutnak eszébe, ez ugyanis a klasszikus időszaka ennek az erődítménytípusnak. A török–magyar várháborúk során mindkét fél nagy számban épített palánkvárakat saját területeinek, útvonalainak, határainak, átkelőinek védelmére. Vajon milyen volt ez az erődítménytípus, vannak-e, voltak-e olyan általános jellemzői, egyedi jellegzetességei, amelyek alapján egyértelműen megkülönböztethetőek a klasszikus kőváraktól?

Erre a kérdésre keresi a választ jelen kötet, kísérletet téve a terminológia tisztázására, bevonva a kutatásba a korabeli írott forrásokból ismert elnevezéseket is. Kitér a palánkok építési módszereire, az egyes helyőrségek létszámára, a folyamvédelemre és egyéb, kevésbé ismert sáncokra és őrtornyokra. A kötetet a török kori Magyarországon azonosított palánkvárak  katasztere zárja, részletes adatokkal és bőséges szakirodalmi hivatkozásokkal az egyes erődítmények történetére.