Oszmán-török szőnyegek

Az Iparművészeti Múzeum szakkatalógusainak első köteteként jelenik meg az oszmán–török szőnyegek feldolgozása.

Minden múzeum életében jelentős esemény egy tudományos katalógus megjelentetése, egy-egy gyűjtemény vagy gyűjteményrész teljes egészének közlése. Az ilyen jellegű összegzéseket többnyire évtizedek kutatómunkája előzi meg, a részkutatások sokaságán keresztül érlelődik meg egy tudományos katalógus.

Az Iparművészeti Múzeum gazdag anyagában is kiemelkedő jelentőségű a szőnyeggyűjtemény. Kialakulását nem utolsósorban a magyar lakáskultúra sajátos fejlődése tette lehetővé. A régi magyar otthonok elmaradhatatlan dísze volt a keleti szőnyeg. A kelet-nyugati szőnyegkereskedelem jelentős szárazföldi útja Magyarországon vezetett keresztül és az áru jelentős része már nálunk gazdára talált. Különösen keresettek voltak a török szőnyegek. Ennek köszönhető, hogy Magyarországon viszonylag nagy számban maradtak fenn ennek a jellegzetes keleti, de az európai enteriőr művészetbe szervesen beépülő műfaj muzeális emlékei. Az Iparművészeti Múzeum alapítása (1872) óta gyűjti a keleti szőnyegeket, s a kollekció jelentős része, már az első világháború előtt intézményünk tulajdonába került. A múzeum egykori vezetői közül többen is megkülönböztetett érdeklődéssel foglalkoztak a török szőnyegekkel: Kutasi Radisics Jenő (1856–1917), Csányi Károly (1873–1955), Végh Gyula (1870–1951) és Layer Károly (1878–1973). Munkásságuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az isztambuli Török és Iszlám Művészeti Múzeum mellett a budapesti Iparművészeti Múzeum büszkélkedhetik a legjelentősebb anatóliai múzeumi szőnyeggyűjteménnyel. A két múzeum anyaga sajátosan egészíti ki egymást, Isztambulban korai, szeldzsuk anyag egyedülálló, Budapesten a XVII. századi anyag páratlanul gazdag.

Múzeumunk nemzetközi visszhangot keltő rendezvénye volt 1914-ben, az akkori Magyarország köz- és magángyűjteményeiből válogatott török szőnyegkiállítása. A 312 darabot felsorakoztató bemutató volt az első török szőnyegkiállítás nyugaton, amelyhez hasonló nagyszabású vállalkozásra azóta sem került sor. Gróf Teleki Domokos a kiváló műbarát, a kiállítás kezdeményezője, Radisicsjenő igazgató és a kiállítás rendezője Csányi Károly által a kiállítás anyagáról tervezett könyve – a szakma nagy kárára – a közben kitört első világháború miatt nem jelenhetett meg.

Elődeink nyomdokain haladva bocsátjuk útjára az Iparművészeti Múzeum gyűjteményét bemutató kiadványunkat.

(Részlet a kötet előszavából)