Összetételek és nyelvleírási modellek

Ez a kötet a 2016. április 14–16-án tartott kolozsvári nyelvészeti műhelykonferencia (A magyar nyelvészeti kutatások újabb eredményei V.) előadásainak anyagát tartalmazza, és tematikus konferenciáinknak immár a negyedik kiadványa, amelyet ezek előztek meg (mindegyik Kolozsváron jelent meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában, Kádár Edit és Szilágyi N. Sándor szerkesztésében): Szinkronikus nyelvleírás és diakrónia, 2011. Analógia és modern nyelvleírás, 2013. Motiváltság és nyelvi ikonicitás, 2015. A konferenciát ezúttal is a BBTE BTK Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Nyelvtudományi Szakbizottsága szervezte. Konferenciánk ötödik alkalmának célja az összetételek kérdéseinek megvitatása volt. Az összetett szó ugyanis – mint a konferenciát meghirdető felhívásunkban is írtuk – elég különös, és mi tagadás, nyelvész számára elég bosszantó dolog. Minden leíró grammatikában (hagyományosban vagy modernebb szemléletűben) külön fejezet foglalkozik az összetett szavakkal, rendszerint „A szóösszetétel” címmel. Egy ilyen cím alapján azt várnánk, hogy itt főleg az összetett szavak keletkezéséről, létrehozásáról mint a szóalkotás egyik módjáról, ennek hogyanjáról és feltételeiről lesz szó, legtöbbször mégis inkább csak a tipológiájuk van ott leírva. Ezen belül szó esik ugyan például a szóösszetétel produktív és nem produktív eseteiről, az azonban, hogy ez ténylegesen hogyan is történhet egy szabályalapú grammatikában (amilyenek a mieink, a hagyományosakat is beleértve), eléggé homályban marad. A favá-gás- vagy esőcsepp-félék esete még viszonylag egyszerű (bár még ez sem annyira, mint amilyennek látszik), az ilyeneket produktív szabállyal is le lehet vezetni. De milyen grammatikai (esetleg szemantikai vagy egyáltalán: nyelvi) kritériumok alapján lehetne azt eldönteni, hogy például a kis testvér két szóból álló szószerkezet-e, vagy kistestvér-ként összetett szó? A helyesírási szótár szószerkezetnek veszi, és különíratja, az interneten rákeresve viszont a kis testvér-re van 11 200 találat, a kis-testvér-re meg 135 000, vagyis az összes előfordulás 92,3%-a a szabály ellenére is egybe van írva. A magyar beszélők szerint tehát ez egyértelműen összetett szó. Az igazi nyelvészeti kérdés pedig az (és főleg az ilyenekre lettünk volna kíváncsiak a konferencián), hogy ha nem a szótárnak lenne igaza, hanem a magyaroknak, vagyis ha a kistestvér tényleg összetett szó, akkor hogyan tudhatott az létrejönni?