Őskori kurgánok a magyar Alföldön

Bár a 20. század kezdete óta régészek generációi kutatták a tiszántúli táj képéhez szervesen hozzátartozó sírhalmokat, a kurgánokat, mégis keveset tudunk azokról az emberekről, akik építették, és akiknek a temetkezéseit rejtik. A kevés feltárásból, hagyományos régészeti módszerekkel kialakított kép alapján már évtizedek óta ismert tény, hogy a rézkortól kelet-európai eredetű csoportok tűntek fel az Alföldön. Ezeket általánosan a “Gödörsíros kurgánok népe” (törzsterületén Yamnaja-kultúra) megnevezéssel illette a régészettudomány. Az elsősorban embertani típusuk és szokatlan temetkezési rítusuk alapján a Kárpát-medence őslakos kultúráitól eltérő, idegen népcsoport gyökereit a Fekete-tengertől északra elterülő hatalmas sztyeppékre helyezték.
Bár egy Kárpát-medencétől távol kialakult, bevándorló, az őslakos kultúráktól sokféle szempontból különböző társadalomról beszélünk, a mai napig nem ismert, hogy a kurgánok alá temetkező népcsoportok milyen módon (lassú beszivárgással, vagy erőszakos hódítással, esetleg békés betelepedés útján) kerültek a Kárpát-medencébe. Tény, hogy az Alföld keleti részén alakították ki szállásterületeiket: a földrajzi határokat sajátos állattartó, vándorló életmódjuk jelölhette ki. Ez a terület azonban nem volt üres a vizsgált késő rézkori és kora bronzkori időszakokban, évszázadok óta bennszülött Kárpát-medencei kultúrák lakták. Vajon minden kurgán ugyanabban az időszakban keletkezett és ugyanaz a népcsoport építette valamennyit? Milyen útvonalon és mennyi idő alatt ment végbe a keleti eredetű jövevények, köztük a Gödörsíros kurgánok népének területi foglalása? Milyen kapcsolat alakulhatott ki az itt élő helyi, eltérő származású és tudatú embercsoportokkal? Mikor történt mindez konkrét dátumokban kifejezve? És végül: meddig és milyen körülmények között volt fenntartható egy olyan vándorló, életmódját tekintve nagy területi igényű társadalom, amelyet más, letelepültebb életmódot folytató emberi közösségek vettek körül?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ könyvünk, csaknem ötezer év távlatából.