Örök megújulás

„Őrizzük, tartsuk fel emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket,
hogy végleg el ne vesszenek, s hogy ezáltal is ne legyen üresebb
a múlt, szegényebb a jelen és kétesebb a jövő.”

(Ipolyi Arnold)

Nemcsak szép stílusban, pontosan is fogalmazott 1878-ban egyik tanulmányában Ipolyi Arnold a magyarországi művelődéstörténet kiváló kutatója. Igazi tartalmuk szerint, de átvitt értelemben is, mélyen igaz szavak. Ma is megszívlelendőek a múlttal foglalkozó szakemberek, régészek, történészek, művészettörténészek, s amint mostanság mondjuk: az „épített múlttal” foglalkozó mérnökök számára is. Ne feledjük azt sem, szinte pontos képet ad a társadalomról, hogyan becsüli meg századok, évezredek emlékeit. Miként kezeli a sok szálból összefonható tanulságokat. Képes-e egy hatalmas történelmi folyamat részeként látni-láttatni magunkat. Szembesülni a megváltoztathatatlan múlttal és alakítani a „reális” jövőképet. Sokszor sokan elfeledik, a visszatekintések ellentmondásai csak részben magyarázhatók forráshiányokkal.
Megannyiszor az értékelés szakmai hibái, befolyásolt szemléleti különbözőségei vezetnek teljesen eltérő végkövetkeztetésekhez. Nem feladata e kiállításnak szembeszállni olyan hamis ideológiák „örökölt” etnikai problémák, történelmi tévedések sorával, amelyek ma is fellelhetőek Európa szerte. Sokkal inkább az lehet a célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az egyre szaporodó írott és tárgyi források fontosságára. Hiszen ahol szükséges, ezek révén lehet a hiteles történelmi folyamatokat, az egykori mindennapi életet elfogulatlanul, az új technológiai vizsgálati lehetőségek alkalmazásával bemutatni, ha kell, újraírni. Örök megújulás – az imént taglaltak adhatnak magyarázatot a kiállítás kissé szokatlanul lírainak hangzó címére. Egy múzeumban, épületének lehetőségei mellett, a gyűjtemények gyarapodása alapvetően fontos. A hiányzó láncszemek megtalálásához, új tudományos kérdések felvetéséhez, teljességre törekvő kiállításokhoz egyaránt adhat lendületet. Azaz: az előremutató alkotófolyamatok egyik, talán legfontosabb kulcsát a forrásanyag folyamatos bővülése, minőségi megújulása biztosíthatja. Megannyi más lehetőség mellett, különös fontossággal bírnak a koncepciózusan megfogalmazott gyűjtőpályázatok, hiszen ezek esemény-, család- és eszmetörténeti hozadéka új szemléletű tudományos eredményekben realizálódhat. Mindezek mellett elsődleges célunk: maradandó esztétikai és szellemi élményt biztosítani a bemutató minden látogatójának. Valami olyant, ami az élményen túl tovább gondolásra késztet, az emberi alkotások megbecsülésére, függetlenül attól, mikor, hol és kik készítették azokat.

(Dr. Kovács Tibor)