Nádler István

Nádler István a 60-as évek közepén indult neoavantgárd művészeti mozgalom egyik alapítója, az  IPARTERV-csoport és a Budapesti Műhely tagja, festészete egyszerre kapcsolódott a Kassák-féle történeti, magyar  konstruktivista avantgárdhoz és a kor egyetemes neoavantgárdjához. A korszakhoz híven végigjárta a szigorúan strukturális hard edge iskolát, festészetének geometrikus szakaszában nagy szerepet játszott a stilizált folklór elemek használata, avar motívum, színek, míg a 80-as évek legelején visszakanyarodott a pályakezdés időszakának líraian érzelmes, oldottabb festészetéhez. A 70-es években a zene és a táj nagy hatással van festészete alakulására, Bartók zenéjén keresztül jutott közelebb a népművészet formavilágához, talált rá az archaikus ember alkotó magatartására. Steve Reich zenéje, a minimál zene pedig a spontán festés, a szabad komponálás nagy lehetőségét teremtette meg számára. Ebben az időszakban palettája kivilágosodott, fehérek, halvány sárgák az uralkodó színek vásznain. Nádler művészetében fontos szerepet játszik egy festészettörténeti motívum, Málevics keresztje, ami kötődik a korábbi, geometrikus munkáinál kialakult formákhoz (plasztikus átló és társai); a későbbiek során ezt a jelszerű formát megtartotta. Átértékelve és átformálva a geometrikus struktúrát, beleillesztette lírai, új festészetébe. A kifejezés formája folyvást változott, még akkor is, amikor a szigorúbb geometria erősödött fel képein – a 70-es évek végén. A Málevicsnek dedikált forma tulajdonképpen egy önazonosítási embléma, amely egyszerre csatlakozási pont az egyetemes művészethez, másrészt a magánmítosz konkrét, a Niké-re (1963) állandóan visszautaló jel. ~ a 80-as évek új festészeti mozgalmában újra jelentős szerepet játszott, hasonlóan generációjának neoavantgárd társaihoz. Kifejezetten magyar sajátosság, hogy a fiatal festők mozgalma és az előttük járók törekvései összekapcsolódnak. A táj mint befolyásoló, inspiráló hatás ebben a periódusban áttételes alkotóeleme művészetének. Távolról sem tájképfestésről kell beszélnünk, hanem a természet formáiról, hangulatokról. A 90-es évek többszöri itáliai tartózkodása új színekkel és formákkal gazdagította művészetét, ami jól érzékelhető római és firenzei sorozataiban. A 90-es évek második felében érzéki festészete újra a geometria irányába mozdult. Grafikákat és szobrokat is készít.