Magyarok a Bajor fővárosban

Ez a munka a müncheni magyar katolikus egyházközség 1945-ben kezdődő, jó félévszázados történelmét kívánja felvázolni, az ezredforduló tájékáig. Szól a kibontakozó közösségi életről: a ministránsok és lektorok szolgálatáról, az elsőáldozók és bérmálkozók felkészítéséről, a német nyelvoktatásról, a Családok fórumáról és a Katakomba, illetve Magyar Klubról. Ír az imaestekről, a cserkészekről, a Hétvégi Magyar Iskola tanulóiról, a népi táncosokról, az ökumenikus találkozókról és imaestekről. Beszámol az egyházközségi zarándoklatokról, kirándulásokról, szilveszter estékről, farsangokról és majálisokról, aztán neves emberek, magyar írók, költők, tudósok, művészek, püspökök és főpapok, politikusok és állami vezetők látogatásáról, előadásáról és az egyéb találkozókról a misszión, a külföldi hazai képviseletekkel való együttműködésről. A könyv beosztása a II. világháborút követő vatikáni rendelkezések migránsokra vonatkozó intézkedéseinek megfelelően tagolódik: rövid bevezető rész után, a németországi Vatikáni Misszió, az „Exsul familia” és a „Nemo est” korszakára, amelyek során a vatikáni intézkedések mindig újra megváltoztatták és meghatározták az emigrációba kényszerült lelkipásztorokra és az élet-halál harcot folytató, állandóan változó, formálódó, idegen nyelvű egyházi közösségekre vonatkozó irányelveket és működési szabályokat. A müncheni magyar egyházi események folyamatos feljegyzéséből megismerhető a bajor fővárosban és környékén élő magyarok hazafias és keresztény elkötelezettsége, hitbuzgósága és hazaszeretete, egyház iránti hűsége, a magyar identitás és kulturális örökség megőrzéséért és ápolásáért vívott hősies küzdelme az idegenben. Történelmük nem csak egy külföldi magyar egyházközség féltve őrzött emléke, kincse, hanem az egyetemes magyar történetírás kitörölhetetlen és szerves része is, amely mindenütt, itthon és külföldön egyaránt megbecsülést érdemel.