Magyar könyvtermelés Romániában (1919–1940). I. Könyvek és egyéb nyomtatványok

Ezerkilencszáztizennyolc – a „főhatalomváltozás” – után (ahogyan akkoriban nevezték az első világháború végeztével nagyhatalmi döntésekkel is megpecsételt történelmi változást) a Romániába került magyarságnak szellemi és anyagi léte minden területén ki kellett építenie a maga önálló intézményrendszerét és azok működési mechanizmusát. Számot kellett vetni a történelmi realitásokkal, folytatni kellett az életet, úgy, ahogyan azt e változás érzületének költői kifejezője, Reményik Sándor írta: „Ahogy lehet”.

A nagy hagyományú erdélyi tudományosság legjelentősebb, akkor immár 60 éves intézménye, az Erdélyi Múzeum-Egyesület is ezt tette, s noha még közel egy évtizedig harcot kellett folytatnia jogi személyiségének elismertetéséért, s még későbben is anyagi javainak védelméért, úgyszólván a változás után azonnal hozzákezdett az egyetemétől megfosztott erdélyi magyar tudományosság életkereteinek újrateremtéséhez. Folyóiratát, az Erdélyi Múzeumot ugyan csak 1930-ban indíthatta újra, de már 1926-ban útjára bocsátotta az Erdélyi Tudományos Füzetek első kiadványait, amelyek sorában az elsők között jelent meg György Lajos összeállításában az erdélyi magyar irodalom 1925. évi bibliográfiája.