Magyar jogi népszokások

Az olvasó Tárkány Szücs Ernő Magyar jogi népszokások című, először 1981-ben megjelent munkájának harmadik kiadását tartja a kezében.

Ez a könyv csúcspontja annak a felbecsülhetetlen értékű kutatómunkának, amelyet a 19–20. század jogi népszokásokat feltáró etnográfusai, jogászai és szociológusai végeztek el.

Összegzés ez a könyv: Tárkány Szücs Ernő életművének summázata, ugyanakkor a népi jogélet kutatása eredményeinek szintézise is. Megjelentetése az adott korban bátor tettnek számított, hiszen a társadalmat szabályozó állami igény központból vezérelt ellenőrző-szabályozó akarata mellé tett kérdőjelet. A népi jogélet erejének és hatásmechanizmusainak analízise valójában az állami jog kizárólagosságának kérdését feszegette. A Bónis György által 1939-ben felvetett gondolat azóta polgárjogot nyert: „a tételes jog és a hivatalos szokásjog” rétegén túl is léteztek szabályok, „melyet maga a nép tart fenn és vall magára kötelezőnek”.

Mezey Barna
tanszékvezető egyetemi tanár

Tárkány Szűcs Ernő (1921–1984) jogtudós, néprajzkutató, kandidátus. Szűkebb szakterülete a jogi néprajz és a jogtörténet. A néprajz, a szociográfia és a falukutatás iránti érdeklődése a középiskolás éveire vezethető vissza. Jogi doktori oklevelét 1945-ben a kolozsvári egyetemen szerezte, ahol néprajzot és szociológiát is hallgatott.

Pályáját ügyvédjelöltként kezdte, dolgozott jogtanácsosként és osztályvezetőként, de leginkább a tudományos munkássága eredményeként született műveivel (Jogszokások Kalotaszegen [1943], Mártély népi jogélete [1944]) vívta ki kora és az utókor elismerését.

Életének talán legjelentősebb műve a Magyar jogi népszokások című monográfia, amelynek ez a harmadik, bővített kiadása.