Laus Librorum

Holl Béla (1922–1997) 1933–1941 között a budapesti piarista gimnáziumban tanult. 1941-ben belépett a piarista rendbe. Filozófiai és teológiai tanulmányait a piarista teológiai főiskolán, a Kalazantinumban végezte Pesten, majd 1944–1948-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–latin szakot végzett, de művészettörténetet is hallgatott. 1948-ban doktorált. Tanított a püspöki szemináriumban, káplán volt több plébánián, majd 1957-ben történt az a fordulat életében, ami meghatározta további tudományos pályáját: a váci Egyházmegyei Könyvtár könyv- és levéltárosa lett (1951–1960). Az itt folytatott könyv- és nyomdatörténeti kutatásait összegezte A kétszáz éves váci könyv című kötetében (1973). 1960-tól részt vett a Régi Magyarországi Nyomtatványok szerkesztésében, két kötetes munkatársa (1971, 1983). Az RMNY-munkálatokból merítette Ferenczffy Lőrinc nyomdász-kiadó tevékenységéről írt monográfiájához (1980) is az indíttatást. Az irodalomtudományok kandidátusa tudományos fokozatát 1981-ben nyerte el. Kutatásai eredményeiről magyar és külföldi tudományos fórumokon számolt be. Jugoszláviai kutatóútján fedezte fel egy sibeniki kódexben az Ómagyar Mária-siralom után másodikként keletkezett magyar verset. Ezt közreadó tanulmányát élete főművének tartotta. Fő kutatási területe a könyv- és könyvtártörténet, a közép- és koraújkori imaszövegek, egyházi énekek kiadása és vizsgálata volt. Előkészítette a magyarországi latin liturgikus verses szövegemlékek kritikai kiadását.