Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai

Minden szaktudomány számára haszonnal jár, ha művelői bizonyos időközönként megkísérlik csokorba gyűjteni legfontosabb eredményeiket, s számot vetnek legsürgetőbb feladataikkal. Középkorkutató régészeink 1970 december 8–10. között tartottak legutóbb ilyen jellegű tanácskozást a Magyar Nemzeti Múzeumban, s az elhangzott előadások és hozzászólások a következő esztendőben napvilágot is láttak Nagy Emese szerkesztésében a Régészeti Füzetek II. sorozatának 14. köteteként, 1983 október 10–12. között az országos múzeumi régészeti szakmai továbbképzés kereteit használtuk fel az újabb számvetésre. A tudományos ülésszakra Szegeden került sor, a megalakulásának éppen századik esztendejét ünneplő Móra Ferenc Múzeum, valamint a Művelődési Minisztérium múzeumi osztálya és a Magyar Nemzeti Múzeum középkori osztályának szervezésében. Az ország különböző tudományos intézményeit képviselő előadók igyekeztek középkori régészetünk minden fontos szakterületét áttekinteni. Nem e kitűnő szakemberek hibájából, hanem különféle szervezési nehézségek miatt nem tudott az ülésszak ennek a feladatának maradéktalanul eleget tenni. Az előadások és a hozzászólások öt fontos téma köré csoportosulnak: a középkori falutelepülések kutatása, a középkori várépítészet kutatása, a városkutatás, egyházi építészeti emlékeink kutatása és a középkori anyagi kultúra vizsgálata.