Közép-Európa a hosszú 13. században

Magyarország, Csehország és Ausztria a kora újkortól kezdve egy dinasztián és ebből következően közös sorson osztozott, történelmük összekapcsolódása azonban már a középkorban kezdetét vette. A Német-római Birodalom árnyékából előlépő Cseh Királyság és Osztrák Hercegség a 12. század végén önálló külpolitikába kezdett, amelynek legfőbb alanyává – egymást leszámítva – a Magyar Királyság vált. Az itt vizsgált „hosszú 13. század” során számos háború követte egymást, nagy múltú dinasztiák haltak ki és addig kevésbé jelentős uralkodócsaládok jelentek meg a nemzetközi küzdőtéren, de diplomáciai alkukból és dinasztikus házasságokból sem volt hiány. Bár az egyes uralkodók eltérő utakat választottak, végső soron mindegyikük célja a közép-európai régión belüli elsőség megszerzése és területi hatalmuk minél teljesebb kiépítése volt, amit számos alkalommal egymás vagy a többi szomszédos ország rovására igyekeztek megvalósítani. A könyv a fennmaradt elbeszélő forrásokra és oklevelekre alapozva mutatja be a három ország egymás mellett élésének, versengésének és konfliktusainak állomásait.