Korai szláv kölcsönszavaink keltezési kérdései és a honfoglalás

Ebben a tanulmányban nem nyelvtörténeti kérdésekkel foglalkozom, hiszen a nyelvtörténethez nem is értek. Hanem - mint az esetleges olvasó látni fogja - a nyelvtörténet számára is bizonyára lényeges olyan időrendi megállapításokkal, amelyeket szláv jövevényszavaink egykori átvételéről két - párjukat ritkítóan kiváló -kézikönyvünk tett. A kronológia mint olyan kérdéseivel oly sokat foglalkoztam, hogy - a nyelvtörténet kutatóival szemben - szakértőjének tartom magamat. Nos, az említett kézikönyvek keltezései között vannak olyanok is (főleg a TESz-ben), amelyek semmiféle tudományos kronológiai ismeretről vagy igényességről nem tanúskodnak. Például: a magyar ér] „sok jelentésváltozata és számos származéka alapján török jövevényszavainknak korai rétegébe tartozó lehet; talán még az uráli őshazában került nyelvünkbe, s így alakulhatott ki finnugor [eredetű] szavainkra emlékeztetőén nagy szócsaládja.” Átvétel törökből az uráli - tehát a Kr. e. 1000-et (vagy csak 500-at?) megelőző - időkben? Az átvett ár > ér-rel ellentétben az ardam > érdem ennél már későbbi lehetne. A nyelvtörténet mindmáig adós Kr. e. 1000 körüli török nyelvűek kimutatásával. Főleg nem lesz ez könnyű, ha nem az Urál keleti, hanem nyugati oldaláról esik szó. Hiszen az Urál keleti oldalán még csakcsak elképzelhető valahol valamilyen - teljesen hipotetikus – török őshaza Krisztus előtt 1000 táján, de a nyugatin?