Két császár is ront már minket

Lassan beérik szőlő, közeledik a szüret ideje. A gondos gazdák hamarosan begyűjtik munkájuk gyümölcsét. De nemcsak az elmúlt hónapok odaadó, sokszor gyötrelmes munkája nyeri el ilyenkor a jutalmát (már ha kegyes volt az időjárás), hanem a megelőző évek soráé is, amikor a töveket elültették és fölnevelték, rendbe hozták a pincét, kimosták a hordókat, és sokat imádkoztak, hogy az ég ne bocsásson rájuk aszályt, pusztító vihart vagy jégesőt.

Szalai Béla viszont nem most fog hozzá a szürethez, hanem éppen befejezni készül, hogy utolsó szemig betakarítsa a törődését bőségesen megháláló „szőlőjének” termését. Az ő „szőlője” a magyar történelem képi forrásainak termőhelye, amit régóta óv, nevel, pátyolgat. Közel két évtizede kezdett hozzá a magyar történelem egyik sorsdöntő időszakát, a törökkort megörökítő sokszorosított grafikai termékek, a metszetek összegyűjtéséhez. Ezek ötkötetes katalógusát követően 2021 elején kezdte közreadni magát a metszetanyagot, és jelen könyve már ötödik a sorban. Az első az 1593–1603 (A tizenöt éves háború metszeteken), a második az 1514–1592 (így tudták, így hitték, így képzelték. A magyar történelem kortárs metszeteken 1514–1592), a harmadik az 1604–1660 (Ad jobbat az Isten. A magyar történelem kortárs metszeteken 1604–1660), a negyedik pedig az 1660–1665 (Ősi bátorságra emlékezzetek. A magyar történelem kortárs metszeteken 1660–1665) közötti időszak emlékanyagát mutatja be. Az első négy kötet összesen 1137 metszetéhez a mostani kötet további 356-ot ad hozzá, s ezzel immár 170 év (1514–1684) magyar történelméről rendelkezünk páratlan képi forrásanyaggal.

(Részlet Fodor Pál előszavából)