Kereszténység, kultúra, közélet

A nemzet ajándék az emberiségnek. Gyógyszer az önzés betegsége ellen, munkára biztatás a közösségért. Micsoda mozgósító erőt jelentett arisztokratáktól mesterembereken át a földművesekig, hányszor kovácsolt egységbe közösségeket, mentett meg hagyományt, óvott közönytől és tespedéstől, jóra való restségtől. Az ember ezt az ajándékot is megpróbálta és megpróbálja elrontani. Az ősbűn itt is él, hiszen a tűz pusztíthat, a balta ölhet, a tudás pusztíthat, s a szeretet gyűlöletessé válhat a másik nemzet számára. Jó másfél évszázada a nemzet a mi tájainkon is oltárra került. Az ajándékozó helyére az ajándék. Hogyan egyeztethető össze a felebaráti szeretet a nemzeti gyűlölködéssel? Vagy a kereszténység főparancsa csak a nemzetre nem érvényes? Sőt! Mondjuk „szláv” és „magyar” szentek görög istenek módjára vívnak értünk? A nemzet alkotója tökéleteset alkotott. A mi dolgunk, hogy alázattal, a tudományok igazságot feltáró erejével mutassuk be, miként lett akár Szent Cirill és Metód, akár Szent Adalbert, akár Szent István és régiónk többi szentje a keresztény egység munkálójából egymásnak feszülő nemzetek sokszor ostoba transzparense. A magyar–szlovák interetnikus szimbiózis a keresztény integráció gyümölcse. A mai modern, szuverén szlovák nemzet művelődése ugyanúgy a közös „hungarus-uhorsky” gyökerekből alakult, mint a magyar. Közös akarat kérdése, hogy türelmes, békességet akaró tudományos munkával tárjuk fel a két nemzet keresztény integrációjának tényeit. Részlet Käfer István bevezetőjéből