Keresztények elleni erőszak. Háttér, elemzés és tények

Azok a hírek, amelyek naponta érkeznek a világ minden részéből, – és amelyek arról szólnak, hogy a legkülönbözőbb politikai rendszerek, más, magukat „békésnek” nevező vallások részéről milyen atrocitások érik a hívő keresztényeket – több mint aggasztóak. Arra figyelmeztetnek, hogy ma, 2014-ben állandó küzdelemre kell felkészülni a keresztény hit védelmében. Ennek pedig egyik fő részét az ellenünk támadók megismerése jelenti. Ebben segít Orbán József Gyula munkája. Ennek az anyagnak könyv formában való megjelentetése rendkívül fontos, hiánypótló a magyar közvélemény számára. Ugyanakkor – legalábbis az egyházi oktatási intézmények számára – oktatási anyagként is szolgálhat, ajánlott irodalomként a középiskolák és felsőoktatási intézmények számára. A magyar származású szerző Hollandiában, Hertogenbosch-ban élő és a Kirche in Not segélyszervezet vezető munkatársaként ténykedő szakember. A szervezet által támogatott Kelet-európai és harmadik világbeli országokba gyakran utazott, megvizsgálva a segítségért folyamodó népesség helyzetét, illetve ellenőrizve a folyósított segélyek felhasználását. Az így szerzett gyakorlati tapasztalata mellett a Vatikán és más hivatalos egyházi, emberjogi és ENSZ szervezetek által kiadott hiteles adatok segítségével készítette el a jelenlegi összefoglaló kötetet. A könyv fordításakor még nem volt ismert a „szomorú jövő”. Az, hogy Szíriában polgárháború tör ki, amely több éve tart és óriási pusztítást végez az évszázadok óta moszlimokkal békében együtt élő keresztények között. Ez alatt a templomokat, kolostorokat és a hívőket egyaránt értjük. Az Egyiptomban hatalomra került iszlám erők szintén korábban nem látott keresztényüldözésbe fogtak. Nigériában a sokmilliós keresztény lakosságot szintén az iszlám fanatikusok gyilkolják. Az elmúlt két hónap „világszenzációja” pedig az Irakban előretört, saját államot (kalifátust) kikiáltó iszlám erők térnyerése, amely a több milliós kereszténységet elsöpörte. Mindezek a kötet megjelentetésének fontosságát igazolják, és jelzik, hogy megállapításai nemhogy túlzók, hanem inkább szerények, amelyeket az élet felülírt.