Kerékbetört jövő?

Bácsfainé Hévízi Józsát ifjúkori élményei után 1980-ban a Felvidéken, az első somodi táborban tapasztalt benyomásai végleg elkötelezték a határon túli magyarság iránt. Hazatérve a Magyar Nemzetben hívta fel a figyelmet Blaskovits professzor akkor még kiadásra váró munkájára, a Tarih-i Ungürüsz-re. Középiskolai tanárként a nyolcvanas évek végétől kezdeményez különféle – határon túlra irányuló – segélyakciókat, hogy az összmagyarság gondjainak tudatos vállalására késztesse tanulóit. A Szent Margit Gimnázium tanáraként a ’90-es évektől kárpát-medencei kirándulásokat, szervez. Cikkeiben, tanulmá-nyaiban a kisebbség- és egyháztörténet terén jelentkező történelemhamisítások kiigazítását tűzte ki céljául. Előadásaiban, az általa szervezett kárpát-medencei vetélkedőkben két évtizede foglalkozik az autonómia kérdésével, mely kutatásainak egyik fő iránya. Autonómia-típusok Magyarországon és Európában címmel megjelent első, és a Krisztina körúti Püski könyvesházban kapható könyve bemutatja a toleráns és a nemzetiségi kultúrák fejlődését elősegítő magyar kisebbségpolitika történetét, szembeállítva az asszimiláló európai módozatokkal. „Váratlan módon és helyről, nem várt időben érkező eszmei-történelmi segítségként” méltatta a kötetet előszavában Tőkés László. E könyv rövid angol fordításával a szerző a határon túli magyar szervezetek kezébe akart adni egy olyan kiadványt, amelyik alátámaszthatja autonómiatörekvéseiket. Mára a teljes angol kiadás a Magyaródy Szabolcs vezette Hunyadi Öregcserkész Munkaközösségnek köszönhetően Kanadában elkészült, és a világ nagy könyvtáraiban szétosztásra került. (Autonomies in Hungary and Europe. A Comparative Study. Corvinus Society. 2005.) Jelen munkája – doktori disszertációja – bemutatja a Horthy-korszak szociális gondoskodásának ismeretlen formáit; az egyházi-világi összefogást a szegénygondozás, a munkásérdekvédelem, a zsidómentés terén, majd 1945–70 között a kommunista gépezetet, amely felőrölte és megsemmisítette a közösségépítő autonóm egyházszervezeteket. Ajánlás Egy egyházközség élete – méghozzá ha nagy és jelentős, is mint a jelen esetben, tükrözi a kor és az egész ország egyháztörténetét. A szerző alapos monográfiája a budafoki egyházközségekről 1930–1970-ig hűen, szavahihetően és szemléletesen adja vissza a kor egyházi problémáit: hogyan igyekeztek a hívek, a lelkipasztoráció, az egyházi szervezet az I. Világháború és Trianon kataklizmája után talpra állni, sőt megújhodni. Hogyan alakult a német származású hívek sorsa a II. Világháború idején és után, hogyan vonult át a front a városon, hogyan zúzta szét a kommunista diktatúra a helyi polgári és egyházi struktúrát, mi lett a sorsa a leghűségesebb híveknek és pásztoroknak. Akik a kor egyházi eseményeit a valóságnak megfelelően akarják megismerni, vegyék kezükbe a könyvet! Benne megtalálják az egyház néha dicsően szép, de sokszor szomorú történetét. Megértik azonban azt az igazságot is, amit az Üdvözítő mondott róla: „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” (Mt 16,18) Dr. Adriányi Gábor a Rajnai Frigyes-Vilmos Egyetem professzora, Bonn