Katolikus múzeumok és kincstárak Magyarországon

Isten és ember kapcsolatában a legrégibb időktől fogva jelen volt az az emberi törekvés, mely emléket állít ennek az életmeghatározó viszonynak. Miért lenne ez másként a keresztény ember Istenhez igazodó életében. A láthatatlan Isten, Jézus Krisztusban láthatóan, hallhatóan része lett tapasztalati világunknak. Az ő nyomába szegődő emberek a hozzá való hűségnek, éppen a Krisztustól rábízott küldetés érdekében, a rendszerező tudáson, a teológián, hiteles életszentségre törekvő erkölcsiségben túl kezdettől emléket állítottak és hagytak az utókorra. Legyen az építészet, zene, képzőművészet, vagy más alkotás, végig kíséri a keresztény történelmet. Mi, akik a magunk keresztény magyar államiságunk milleniumát ünnepeljük, miért ne vennénk számba ennek az elmúlt ezer esztendőnek során megmaradt ilyen értékeinket. Nemcsak a múlt megbecsülése kötelez erre, melyre jövőt lehet építeni, hanem eszköze ez annak az evangelizációnak, mely lényeges vonása a Krisztust követő életnek és feladata a mai kereszténynek is. Miért ne hivatkozhatnánk kívülálló és utánunk jövő nemzedék előtt ezekre a kincsekre, melyeket összegyűjtve, vagy összegyűjtésre várva, templomainkban, plébániáinkon és a keresztény otthonokban megmaradtak nekünk a viszontagságos idők során. Ezek az értékek jó eligazítást kínálnak a szilárdnak bizonyult múltból, igaz jövendő építésére.