Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye 18. századi megújulása

A könyv szerzőjének összegzése szerint a két kiemelkedő személyiség, Patachich Gábor és Patachich Ádám ,,életükkel tettek tanúságot Krisztusban való hitükről és az egyház iránti buzgóságukról, még ha különbözőképpen is. Mindketten művelt, az új iránt fogékony egyháziak voltak, akik bátran szembeszálltak a kihívásokkal, és mindketten, ha más módon is, de maradandó értéket teremtettek, így példaként tekinthet rájuk a ma embere is." Amit Patachich Gábor nehéz, zilált körülmények között elkezdett, azt lényegesen konszolidáltabb történelmi időszakban Patachich Ádám befejezte. Tóth Tamás monográfiája tudományos alaposságú munka, de érdeklődésre tarthat számot a szélesebb olvasóközönség részéről is. A kötetből egyértelműen kiderül az a gyakran elhallgatott, és emiatt csak kevesek előtt ismert történelmi tény, hogy a török hódoltságot követően a Magyar Katolikus Egyháznak meghatározóan kiemelkedő szerepe volt a hazai társadalmi, irodalmi, kulturális és oktatási megújulásban.

A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye egyidős a magyar államiságunkkal és egyházszervezetével. Hosszú és viharos története – nem túlzás azt állítani, hogy a legtöbbet szenvedett és legnagyobb pusztulást átélt része országunknak, magyar egyházunknak. Ezért a történelmi múlt kutatása nehéz, fájdalmas és tanulságos egyszerre. Nehéz, mert a pusztulás olyan mérvű volt épített emlékekben, írásos dokumentumokban, hogy a történésznek sok utánajárásába kerül, Cicero törvénye szerint: „Ne quid falsi dicere audeat ne quid veri non audeat.” Fájdalmas, mert szembesülünk azzal a ténnyel, hogy az egykori virágzó Magyar Királyság középső és déli része, vele Érsekségünk hasonlóvá lett Ezekiel próféta kiszáradt csontú mezejéhez. Tanulságos, mert ahogy a száraz csontok az Úr leheletétől megelevenedtek, úgy újult meg a török hódoltság után Istentől küldött érsekek által ez a vidék. A nepotizmust az elítélendő bűnök között tartja számon az erkölcstan, vagyis az unokaöccsök, rokonok túlzott támogatását, főként egyházi javadalmakkal. Patachich Gábor és Patachich Ádám nagybáty és öcs viszonya a legnagyobb hasznára vált a Főegyházmegyének, mert mindketten magukat nem kímélve elkezdték és folytatták az új honfoglalást. Patachich Gábor írta 1738- ban: „Ha senki sem kezdi el, senki sem fogja befejezni” a nagy művet. Ő elkezdte, Patachich Ádám nagy formátumúan folytatta. Ami ma Kalocsán vagy a régi egyházmegyénkben fellelhető, terveiket őrzi, kezük nyomát viseli. A jelenleg folyó nagy rekonstrukciók az érseki városban is ezt dokumentálják. A történelmi föltárást az archívumok mélyéről több mint egy évtizedes, fáradságos munkával Tóth Tamás, egyházmegyénk papja, pápai káplán előbb doktori disszertációjában, majd a jelenlegi könyv formájában, mint hézagpótló művet adja a történelem iránt fogékony olvasók kezébe. Olvasásakor, mint Ezekiel jövendölésében (Ez 37,10) a múlt emberei életre kelnek és talpra állnak. Köszönet érte.

Bábel Balázs

érsek