Kalmárok és káplánok az Oszmán Birodalomban

Molnár Antal 1969-ben született Székesfehérvárott. Pannonhalmi érettségi (1988) után az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem (1995) és latin (1996) szakán diplomázott, tanulmányai idején az Eötvös Collegium tagja. Szegeden (József Attila Tudományegyetem) irodalomtudományból (1999), Párizsban (Université de Paris IV–Sorbonne) pedig történelemtudományból doktorált (2002). Két évig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történeti Intézetének adjunktusa (1998–2000), ezt követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történeti Intézetének adjunktusa, majd 2008-tól docense. 2005-től az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, 2010-től osztályvezetője. 1997–2011 között a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya Levéltárának vezetője. 2011-től a Római Magyar Akadémia igazgatója. Kutatási területe Magyarország és a Balkán a kora újkori egyház- és művelődéstörténete, számos alkalommal kutatott külföldi levéltárakban, leginkább Rómában, Zágrábban és Raguzában. Balkáni kutatásai érdekében a nyugati nyelveken kívül megtanult horvátul és szerbül, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetemen török szakos tanulmányokat végzett. Több hazai és külföldi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, 2008–2011 között a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának titkára, 2011-ben az OTKA Publikációs Bizottságának tagja. Mostani (immár tizenharmadik) könyvében a Balkán-félsziget katolikus egyháztörténetét és kereskedelemtörténetét tárgyaló tanulmányait gyűjtötte egybe, szám szerint tizennégyet, közülük kettő ebben a kötetben lát először napvilágot. Az írások közös jellemzője a forrásközpontúság: legtöbbször ismeretlen dokumentumokból kiindulva vesz górcső alá korábban alig tárgyalt vagy éppen teljesen új kérdésköröket. Az írások ékes bizonyságát nyújtják annak a ma már egyre inkább elfogadott historiográfiai koncepciónak, miszerint a Balkán-félsziget múltjának alapos ismerete nélkül a magyarországi hódoltság története sem érthető meg.