Jozef Tiso és a szlovákiai holokauszt

A pozitív aspektusok mellett negatív fordulatokat is hoztak a Kelet-Közép Európában Gorbacsov peresztrojkájával meginduló változások, amelyek azután a berlini fal leomlásával és a korábban szovjet uralom alatt felsora-koztatott országok többségének demokratizálódásával folytatódtak. Ezek az országok hatalmi változatok és változások főszereplői és előmozdítói lettek, elég csak arra a katalizátor szerepre gondolni, amelyet Magyarország a hatá-rok megnyitásában játszott, ami a fal leomlásának tagadhatatlan előfeltétele volt. Ezzel megnyílt Pandora szelencéje, és előbukkantak azok a nacionalista és partikularista nézetek, amelyeket évtizedeken át száműztek e problémákat gyökereiben soha nem kezelő kommunista rendszerek – legyenek bár elkötele-zettek, vagy sem, mint Jugoszlávia esetében. A közép-kelet európai kis nemzetek bonyodalmai közepette kirobbanó nacionalizmusok e népek sajátos gyökereinek kutatását és/vagy historiográfiái felülvizsgálatát vonták maguk után, amely olykor olyan, igencsak vitatható történelmi személyiségek történelmi igazolásába és átértéklésébe torkollott, akik a Harmadik Birodalom politikája mellett foglaltak állást a faji politika és a „végső megoldás” legdrámaibb és leggyalázatosabb kérdéseiben is. Ilyen értelemben a történelem számára átértékelendő személyiségnek látszik kétség kívül Jozef Tiso, a független szlovák köztársaság elnöke, a katolikus egyház magasrangú méltósága, de egyben Hitler szövetségese, vagy inkább csatlósa, akinek támogatása lehetővé tette a szlovák állam létrehozását. (Részlet a kötet bevezetőjéből)