„Isten nevében utazunk”

A keresztény zarándoklatok az utóbbi évtizedekben ismét virágkorukat élik, különösen az El Camino, a Santiago de Compostelába vezető út áll a figyelem középpontjában. Népszerűségét mi sem jelzi jobban, minthogy írókat, például a világhírű Paulo Coelhot, filmrendezőket ihletett meg a több hetes utazás varázsa. Számos útikönyvben, prospektusban, honlapon, blogon bukkanhatunk fontos információkra az egyes kegyhelyeket, útvonalakat illetően, praktikus tanácsokat olvashatunk a felkészüléssel és az utazással kapcsolatosan. Napjaink utazásai mellett élénk érdeklődés figyelhető meg a jelenség középkori gyökereire, történetére vonatkozóan, így nem meglepő, hogy Nyugat-Európa nagyobb könyvesboltjainak polcain a témakör iránt érdeklődők kedvükre válogathatnak. Ezzel szemben a magyar nyelven hozzáférhető modern szemléletű munkák száma – néhány üdítő kivételtől eltekintve – tulajdonképpen elenyésző, sőt a középkori zarándoklatokat átfogó jelleggel tárgyaló feldolgozásról – Pierre André Sigal rövid lélegzetű munkájának magyar változatától eltekintve – nincs is tudomásom. Éppen e hiátust valamelyest enyhítendő döntöttem úgy, hogy a több mint egy évtizede a témában tartott szemináriumaimhoz, előadásaimhoz készített vázlataimat, jegyzeteimet könyvvé formálom. A zarándoklatok, kiváltképpen a középkori búcsújárás iránti érdeklődésem főiskolai tanulmányaim során alakult ki. A vallásos néprajz nagyra becsült kutatója, Lantosné Dr. Imre Mária által a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán az 1997-es tanév tavaszi szemeszterében Szakrális táj és kultusz címmel vezetett szeminárium keretében találkoztam először e terület tudományos vetületével. Ismereteimet a szakirodalom olvasásán túl egykori kedves tanárom, majd kollégám Katus László professzor úr egyetemes középkortörténeti előadásai révén bővítettem. A középkori zarándoklatokról 2004-től tartok egyetemi órákat (a graduális és a doktori képzésben egyaránt). Az ezeken résztvevő hallgatók kérdései, hozzászólásai, szemináriumi dolgozataikban megfogalmazott véleményük folyamatos impulzusokat jelentettek (és jelentenek), melyek egy-egy kevéssé kidolgozott részlet jobb megismerésére ösztönöztek. Külföldi kutatóútjaim során mindmáig gyűjtöm a témában publikált feldolgozásokat, természetesen akkor is, ha éppen más terület kapcsán folytatok anyaggyűjtést. Könyvem vázát az a felkérésre készített rövid, két flekk terjedelmű, összesen 85 részes cikksorozat jelentette, amely 2007–2008-ban látott napvilágot – az időközben már megszűnt – Pécsi Hét című hetilapban. Az azóta eltelt években több, a kérdés egyes részleteit feldolgozó tanulmányom látott napvilágot itthon és külföldön, valamint néhány hónapja – miközben már e könyvön dolgoztam – felkérésre elkészítettem egy háromnyelvű könyvecskét a középkor jámbor utazóiról. Jelen kötet lapjain a középkori zarándokokról, a búcsújárásról olvashatnak a kérdés iránt érdeklődők, ám korántsem a teljesség igényével. A munkám során felhasznált forráskiadványokról és feldolgozásokról a kötet végén összeállított irodalomjegyzék nyújt tájékoztatást, amely a témával foglalkozó könyvtárnyi szakirodalomba enged bepillantást, s egyúttal lehetőséget kínál az ismeretek további bővítésére. E könyvet a szélesebb olvasóközönség igényeire tekintettel írtam, éppen ezért csak az idézetek esetében, valamint a legszükségesebbnek vélt helyeken láttam el hivatkozásokkal, s igyekeztem olvasmányos stílusban fogalmazni. Annak eldöntése, hogy mindez mennyire sikerült, már az Olvasó feladata. Az elmúlt években természetesen sokakkal megvitattam a témakörben végzett kutatásaimmal kapcsolatban egy-egy részletkérdést, problémát, többek véleményét kikértem. Közülük itt Csukovits Enikő és Sümegi József nevét emelem ki, akik minden alkalommal készségesen megosztották velem vélekedésüket, javaslatokkal láttak el, amelyért mindmáig hálás vagyok. Ugyancsak köszönet illeti Horváth Klárát, a Pécsi Tudományegyetem Társadalomtudományi Szakkönyvtárának vezetőjét, aki munkám utolsó, nagyon intenzív szakaszában felülmúlhatatlan gyorsasággal teljesítette gyakran szinte lehetetlennek tűnő könyvtári kéréseimet. E kötetet a néhány hónapja elhunyt kiváló szegedi medievista kollégám és barátom, Koszta László (1962–2015) emlékének ajánlom.

Pécsett, 2015 Mindszent havában

A szerző