Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1956–1964

1956. október 28.-1964. november 1. Nyolc nehéz esztendő a feszültségekkel, fegyveres konfliktusokkal, háborúkkal megtűzdelt és ezer mindennapi szállal egybefonódó sok száz éves magyar-osztrák közös történelem 20. századi fejezetéből. Olyan esztendők, amelyek eseményeit nem a két nemzet ellentétei, hanem a szovjet nagyhatalmi érdekekből és a totalitárius kommunista diktatúrák eszmevilágából táplálkozó szándékok határozták meg. A majd kizárólagosan a magyar külügyminisztérium (beleértve annak bécsi követségét), illetve alkalmanként a Magyar Szocialista Munkáspárt központi szerveinek dokumentumaiból készített összeállítás – szerény háttérként használva az osztrák külügyminisztérium jelentéseit és a korabeli sajtót, a politikusok visszaemlékezéseit – az 1956 októberi magyar forradalom sorsfordító napjaitól a Bruno Kreisky külügyminiszter vezette népes osztrák küldöttség 1964. évi budapesti látogatásáig kíséri figyelemmel a két ország politikai kapcsolatainak alakulását. A bőséges ám a rossz irattári rendszer következtében összefüggéseiben csak igen nehezen feltárható – forrásbázis, amelyre a válogatás támaszkodott, azonban nem ad (és nem is adhat) választ vagy magyarázatot minden olyan kérdésre, amely a magyar-osztrák viszony alakulását meghatározta. Egyebek mellett, a szovjet (vagy éppen az amerikai) szándékok ismerete nélkül a magyar politika egyáltalán nem, az osztrák csak részben értelmezhető. Sem a magyar forradalom utóélete és következményei, sem az alig szuverénné vált, semleges Ausztria szempontjából. A kötet – külföldi levéltárakból feltétlen kiegészíthető – anyaga tehát ennek a fényében használható. Arra mindenesetre elegendőnek tűnik, hogy rávilágítson a Kádár-kormánynak a blokkbéli kiszolgáltatottságtól és az ideológiai gúzsba kötöttségtől meghatározott külpolitikai kiútkeresésére egy gazdasági, politikai és emberi szempontokból egyaránt elsőrendű fontosságú szomszédos ország irányába. Az iratok közlésre történő előkészítésénél alapvetően a 20. századi – még inkább a kortörténeti – források publikálásában kialakult szokásokhoz alkalmazkodtunk. Azaz az időrendbe állított, sorszámmal, szerkesztett címmel és keltezéssel (hely és idő) ellátott – német nyelvű iratok esetén magyarra fordított – dokumentumok eredeti, szervesen járulékos részeiből meghagytuk az iktatószámot, az ügy előadójának (ha volt ilyen) valamint az irat aláírójának (szignóval jelzett készítőjének) a nevét és feltüntetett rangját, továbbá a mellékletekre történő utalást. Nem közöltük viszont az irat korabeli minősítését (szigorúan bizalmas, titkos, szigorúan titkos), miután itt minden esetben minősített iratokról volt szó, de éppígy elhagytuk a formális jelentőségű címzést is, hiszen ez vagy a minisztérium vagy név szerint, de nem közvetlenül a miniszter, vagy fordított esetben a követség volt. A legendának tekintett részben az irat jelzete (a Magyar Országos Levéltár érvényben lévő jelzetrendszerének megfelelően), az irat készítési módjának és irattani típusának meghatározása, valamint az irat további sorsára vonatkozó esetleges egykorú feljegyzések szerepelnek. A tartalommal összefüggő szerkesztői megjegyzéseket, kiegészítő információkat a lábjegyzetekben, a szövegben előforduló egyes személyek életrajzi adatait a személyi adattárban közöltük.