Iratok a magyar zeneoktatás történetéhez 1945–1956

A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében készülő Magyarország Zenetörténetének 5. kötete (legújabb kor) itt, dokumentum gyűjteménnyel jelentkezik először a nyilvánosság előtt. Zenetörténeti kutatásunk viszonylagos időbeli hátramaradottsága más szakágakhoz, elsősorban a nagy hagyományú magyar irodalomtörténethez képest ugyanis összefoglaló zenetörténetünk munkásait arra kényszeríti, hogy aközben tárják fel, rendezzék és adják közre a korábban javarészt még össze sem gyűjtött dokumentumokat, miközben már a kritika feldolgozásukra és értelmezésükre alapozott történeti összefoglalást végső formálása sürget.
Ez a kötet a magyar zeneoktatás, zenei nevelés 1945 és 1956 közötti időszakának válogatott dokumentumait közli. Azt is sajátos történelmi előzmények szabták meg, hogy a közlések sorát miért éppen a zenepedagógia dokumentumai nyissák meg. Aki csak akár felületes pillantást vet is a korszak művelődéstörténetére, annak szemébe kell tűnnie, hogy milyen gazdagon, milyen túláradó bőséggel lép benne színre a művelődés társadalmi óhaja, hogy mennyi forrásból buzog fel készség és kezdeményezés kielégítésére. Szinte az a lendület, az a művelődési vágy látszik újjáéledni, amely 1918–1919-es forradalmainknak oly jellemző vonása volt, s amelyet azok is történelmünk megelőző nagy forradalmi korszakaitól örököltek; olyanoktól, amelyek jól tudták, hogy nevelés, oktatás nélkül műveltség és műveltség nélkül emberhez méltó élet nem lehet.