Intézményi- és magángyűjtemények 1609–1750 – Könyvjegyzékek bibliográfiája

Vannak jó és rossz meglepetések. A könyvjegyzékek kutatása során magam sem tudom, hogy ha egy újabb, jelentős számú könyvösszeírást tartalmazó forráscsoportra bukkanunk, az jó, vagy rossz. Az bizonyos azonban, hogy nem szabad elmenni mellette, vagyis legalább bibliográfiai szinten fel kell tárni ezeket. Így tettünk most is. A Veszprémi Püspökség török kiűzése utáni történetének meghatározó alakja Padányi Bíró Márton (1696–1762) püspök. Azt hiszem életműve olyan, amelynek megismerésével pontos képet alkothatunk arról a heroikus küzdelemről, amely a Magyar Királyság újjászervezését és újjáépítését jelentette. A falvak jelentős része lakatlanná, a maradék lakhatatlanná vált. Köszönhetően a kényszerű együttélésnek egy másik kulturális csoport tagjaival, ráadásul úgy, hogy azoknak alávetve élt az egyházmegye lakosságának többsége. A nulláról kezdve, telepeseket híva és befogadva a népesség lassú gyarapodása mellett szervezték újjá az egyházi birtokok gazdálkodását, építették fel a templomokat, plébániákat, falvakat és városokat. A paphiány kezelésére amellett, hogy papneveldéket alapítottak, a betelepülő népcsoportok többségi nyelvének megfelelő nyelvtudású papokat is hívtak. Osztrák területekről, vagy éppen Morvaországból németül tudókat, a Zágrábi Egyházmegyéből pedig a horvát lakosságú falvakba olyanokat, akik szót értettek a lakosokkal. Hiszen sok horvát költözött északabbra eredeti lakóhelyétől nemcsak a török hódoltság idején, hanem azt követően is. Padányi Bíró keménykezű vezető volt. Az egyházak látogatása, a plébánosok ellenőrzése, a gyülekezetek lakóinak – gondozandó lélek és adóalany egyben – pontos számbavétele is feladata volt a vizitátoroknak. Kötött kérdőpontokkal, kötött jegyzőkönyvi szerkezetben készítették el a felmérést. A nem katolikusokról is. A vegyes lakosságú falvakban, vagy éppen a többségi helvét hitvallásúakban is feljegyzéseket készítettek: az egykori (középkori) templomról, annak patrocíniumáról, a templom és berendezése maradványairól, és a helybéli kálvinista lelkész, tanító felkészültségéről is. Jól kiegészíthetők alkalmasint a református lelkipásztorok életrajzai ezekre a dokumentumokra alapozva. Kötetünkben alapvetően a Veszprémi Egyházmegye alsópapságának azon tagjaira vonatkozóan találnak adatokat, akik olvasmányairól dokumentum került elő. A 104 bibliográfiailag eddig nem leírt könyvjegyzékek közül 88 ebből a körből kerül ki. Van 11 erdélyi, amelyek között öt nagyszebeni, és már ismert, de ebben a formában be nem mutatott brassói is öt. Továbbá egy a Pécsi Egyházmegyéből és négy a Nagyváradi Egyházmegyéből került elő.