Intézményi- és magángyűjtemények 1591–1750 – Könyvjegyzékek bibliográfiája

Az 1989-ben, Szegeden, Klaniczay Tibor és Keserű Bálint kezdeményezésére elindult szervezett olvasmánytörténeti forrásfeltárás lezárult. Faktografikusan a Könyvtártörténeti Füzetek 13 kötete (leíró bibliográfia), illetve az Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez sorozat eddigi 25, és további tervezett 9 kötete (a levéltári dokumentumok szövegkiadása) ad számot a kutatás eredményeiről. A jegyzékekről már nem tudnak tájékozódni elektronikus adatbázis formájában, hiszen megszűnt a fenntartás támogatása, eltűnik az éterben. A bibliográfiai leírásban a sorozatunk első kötetében (KtF I.) leírtakat követtük. Ezek szerint minden olyan feljegyzésről, amely a címben jelölt korból származik és legalább 5 különböző könyvet megemlít, rögzítjük a következőket: az évszám és egy címkeszerű megjelölés, a felsorolt könyvek száma, az egyes könyvekről közölt adatok jellege (szerző, cím, kiadási hely, év, a könyv formátuma, szakrendi helye, a kötés minősége), a gyűjtemény tartalmi jellemzése (például: protestáns teológia). Jelöljük, hogy a jegyzéket már kiadták vagy sem, az eredeti irat hol, milyen jelzeten található. A harmadik adatcsoport a tulajdonosra vonatkozik, illetve arra, hogy a jegyzéken kívül ismerünk-e adatot könyveiről, könyvtáráról. Nem állíthatjuk persze, hogy nem kerülnek elő további, a jelölt időszakból (1526–1750) fennmaradt könyvjegyzékek. A KtF XII. kötet óta eltelt 12 évben 228 új jegyzéket találtunk. Újabb évtizedek hozhatnak eredményeket a kutatásban. Keserű Bálint, a program megálmodója azonban mindig „a Mohács utáni két évszázad”-ról beszélt, mint olyan időszak, amelyre vonatkozóan rendszeres levéltári kutatásokkal, a történelmi Magyarország valamennyi levéltárát végignézzük. A feladat meghaladta erőnket, de az a szakmai közösség, amely a magyarországi korai újkor művelődését elemzi, mindig segítségünkre volt. Így lesz ez ezután is. Mi is tudunk olyan levéltári egységekről, amelyeket jó lenne kutatni. Főként Szlovákia egyházi intézményeiben várható gazdag forrásanyag, de Beregszász, vagy éppen Kolozsvár is tartogathat meglepetéseket. Vannak szakirodalmi feljegyzéseink, kollégáink szóbeli közléseinek lejegyzései, amelyek azt jelzik, hogy látókörükbe került újabb olvasmánytörténeti dokumentum. Ezeket regisztráljuk a továbbiakban is, és gondoskodunk arról, hogy szakmai fórumainkon megjelenjenek.