Humanista történetírás és neolatin irodalom a 15–18. századi Magyarországon

A Szegedi Tudományegyetem és az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete 2013. november 7–9. között Szegeden rendezte meg az első magyarországi neolatin konferenciát. A tanácskozáson több mint harminc előadás hangzott el a 15–17. századi latin nyelvű történetírás és a 18. századi latin nyelvű irodalom témaköreiben, vezető magyarországi és több külföldi egyetemi, akadémiai és könyvtári kutatóhelyet képviselő szakemberektől.
A kötetben, mely egyben az így meginduló Convivia Neolatina Hungarica-sorozat első darabja, az előadások alapján elkészült huszonkilenc tanulmány olvasható; köztük az időközben sajnálatosan elhunyt Havas László professzor iránymutatóul szolgáló összegzése. A 15–17. századi történetírás témaköréhez kapcsolódó tanulmányok egy részének szerzői a historiográfia jobban vagy kevésbé ismert szerzőinek egy-egy művét értelmezik, értékelik újra, más részük további forráscsoportok (kommentár, epitáfium, ajánlás, követjelentés, könyvtárleírás) történeti, művelődéstörténeti, nyelvészeti és egyéb vonatkozásait elemzi, illetve a történetírással kapcsolatos elméleti reflexiókat tárja fel. Több dolgozat foglalkozik 18. századi, a széles körű adatgyűjtésen és a kritikus forráskezelésen alapuló, tudományos igényű történeti, irodalomtörténeti, klasszika-filológiai tárgyú munkákkal. A magyarországi művelődés 18. századi viszonyairól egyrészt egyházi személyiségek vonatkozó álláspontját, kulturális programját vagy a sajtóviszonyokat elemző dolgozatok tájékoztatnak, másrészt azok az irodalomtörténeti tanulmányok, melyek különböző műfajok, műfaj- csoportok (történelmi tárgyú, illetve alkalmi költemények, eklogák, lelkiségi művek) változatait tárgyalják. A két fő tárgykör időbeli kereteiből kilépő utolsó dolgozat a latin nyelvhasználat 19. századi magyarországi továbbélésének megnyilvánulási formáit mutatja be egy brémai utazó tapasztalatai alapján.