Leírás és Paraméterek
A művészi pályához vonzódó fiatal lányok többsége középosztálybeli, vagy attól magasabb rangú, nem egyszer nemesi és arisztokrata családból származott. A festészet itt nem számított mihaszna tevékenységnek, része volt a kor elismert kultúrájának. Magyarországon először a művészeti oktatás tárta ki kapuit a női hallgatók előtt, nem kis mértékben Székely Bertalan törekvéseinek köszönhetően, aki a magyar képzőművészet gazdagodásának lehetőségét látta ebben. A 19. század vége és az 1920-as főiskolai reform között számtalan változás játszódott le a művészeti oktatás rendszerében, de megvoltak a feltételek. Járhattak festőiskolára, mesternek, vagyis „művésznek” is készülhettek. Sokan szereztek rajztanári diplomát, amely nem tekinthető alacsonyabb rendűnek, ugyanis érettségit feltételezett, míg a művészképzésben ez jó darabig nem volt követelmény. A női hallgatók felkészítésében különös jelentősége volt a Deák-Ébner Lajos által vezetett Női Festőiskolának. Többször előfordult, hogy egy polgári családból az összes lánytestvért ide íratták be az egyenlő feltételek megvalósítása érdekében. Többen átlagot meghaladó ideig tanultak a főiskolán. Báró Braunecker Sztina például több mint tíz évig látogatta a tanfolyamokat.
| Műfaj | művészettörténet |
| ISBN | 978-963-7061-45-5 |
| Alcím | Magyar nőfestészet 1895–1950. Saphier Dezső gyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2008. január 28. – március 24. |
| Szerkesztő | Gálig Zoltán – Saphier Dezső – Gödölle Mátyás |
| Kiadó | Magyar Nemzeti Múzeum |
| Kiadás éve | 2008 |
| Kötés típusa | Keménytáblás |
| Oldalszám | 250 |
| Nyelv | magyar |
| Méret | A4 205 x 287 |
| Tömeg | 600 g |