„Hívek maradtak bajban, vészben…”

Egy átmenettörténet regionális vetületei – így lehetne tömören megfogalmazni, mire számíthat az Olvasó, ha e kötetet a kezébe veszi. A tanulmányok ugyan elsősorban egyháztörténeti vizsgálódások, mégis félreérthetetlenül kirajzolódik belőlük, hogy az 1944-es szovjet megszállás milyen mélyreható változást indított el Kárpátalján. A tragikus események sora évtizedeken keresztül rejtve maradt, az ellenségnek bélyegzett embereket a rendszer megfélemlítette, bedarálta, meghurcoltatásukról hallgatniuk kellett. Kettétört életutak, emberi drámák, közösségek megmaradása, Istenhez, hithez és templomhoz való ragaszkodás – ezeket a kérdéseket járják körül a szerzők. Az új államhatalom nem egyszerűen megnehezítette a helyi reformátusok életét, egyenesen fel akarta számolni a vallásgyakorlást és annak kereteit, ateista ideológiájú rendszerébe ugyanis nem tudta, de nem is akarta integrálni azt. Így lettek a hitvalló reformátusok idegen test a szovjet birodalom legnyugatibb csücskében. El nem vett templomaikban anyanyelvű istentiszteleteikbe és nyelvükbe bezárkózva „hívek maradtak bajban, vészben…”