Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Fővárosi nyomdák a XVIII–XIX. században

Ár:
50 Ft
Cikkszám: 123-456-789-19
Elérhetőség: NEM RENDELHETŐ – Jegyezze elő!

Leírás és Paraméterek

Könyvnyomtatásunk a tizenkilencedik század hajnalán gyönge lábon állt. A pesti, budai és pozsonyi nyomdaműhelyeken túl a többi éppen hogy csak tengődött valahogyan, hacsak nem volt valami kiadós példányszámú kalendáriuma, mint a komáromi, győri, szegedi és temesvári nyomdáknak. Az újságok, folyóiratok nyomtatása csak a harmincas évektől fogva kezdett számottevő tényezővé lenni a tipográfus számára. Folyton szaporodva és növekedve, a kiegyezés körüli időkben az ily lapok nyomtatása tette ki sok tipográfus munkájának a zömét. Kiadó gyanánt is jobbára maga a nyomdászmester szerepelt.

A nyomdáknak ez idő tájt való felszereléséről, szedőik, nyomtató munkásaik és inasaik létszámáról bajos dolog volna egészen pontos adatokat összeállítani. Különböző korokból való, többé-kevésbé részletes statisztikák ugyan rendelkezésünkre álltak,, de ezekben annyira szembetűnő az egyik-másik tekintetben való hiányosság avagy tévedés, hogy a leközlésüktől el kell állnunk.

A tizenkilencedik század első évében Magyarország 34 városában összesen 46 tipográfia volt üzemben; 1850-ben 75-re rúgott a számuk 54 nyomdahelyre eloszolva; 1866-ban pedig 65 városban már 106 a kisebb és nagyobb könyvnyomdai műhelyek száma.

1801-ben becslések szerint Magyarország 46 nyomdájában összesen 10 faktor, ugyanannyi korrektor, 90 szedő és 120 nyomtató munkást alkalmaztak.

1817-ben Trattner János Tamás kimutatása szerint 37 magyarországi könyvnyomdában 13 faktor, 101 szedő és 118 nyomtató munkás dolgozott. Ez a statisztika azonban hiányos. Valójában 52 nyomda volt akkoriban az országban, s így a szedők száma 140-et, a nyomtató munkásoké pedig vagy 200-at tehetett ki.

1848 nyarán csupán Pest-Budán 258 volt a nyomdászsegédek száma; köztük igen sok volt a munkabőség hírére külföldről hozzánk verődött tipográfus. A szabadságharc elfojtása után a pesti nyomdák személyzete negyedrésznyire csökkent; a kiszorultak részben a külföldre mentek, részben a bujdosók kenyerét ették, mert szép számmal volt köztük olyan, aki írásaival avagy egyéb forradalmias magatartásával kihívta maga ellen a bosszút szomjazó hatalom haragját.

Műfaj művészettörténet
ISBN 123-456-789-19
Kiadó BTM Vármúzeum
Kiadás éve 1983
Kötés típusa Puhatáblás / Kartonált
Oldalszám 11
Nyelv magyar
Méret A5 142 x 200
Tömeg 90 g